"Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.” (Prohászka Ottokár)
Szent Imrét 1083-ban, ezen a napon emelték oltárra a kor szentté avatási szertartása szerint. Vele együtt a dinasztia 27 szenttel büszkélkedhet. 1998-ban, a templomépítő Ferencz Imre atya tiszteletére, a hívek Szent Imrét ajánlották a templom védőszentjének, amit végül ő el is fogadott, azzal a meggondolással, hogy Imre egyben a fiatalok védőszentje is.
Itt, a szórványvidéken, a katolikus hit fennmaradásának záloga a fiatalok kezében van. Ezért magyar identitásuk és keresztény hitük megtartása létfontossággal bír. Így követendő példakép Imre herceg élete, ahogyan ezt Prohászka Ottokár tudós püspök találóan megfogalmazta: "Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint, ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.”
A nagybocskói római katolikus templomot szorgos kezek szépítették már napokkal az ünnepség előtt. Az oltáron hófehér liliomcsokorral tisztelegtek a templom patrónusának szűzies tisztasága előtt, aki: ”keblében hordja a lángot, de el nem perzseltetett annak égésétől.” A szórványvidékeken, még mindig a templom az a hely, amelynek legfontosabb szerepe van a magyarság megtartásában. Bár Kárpátalján vannak szép számmal más nemzetiségű katolikusok is, de ez a felekezet, itt, elsősorban a magyarságra jellemző. Ennek felelősségét, maguk a papok is kellőképpen átérzik. Minden körülmények között kihangsúlyozzák a békés együttélés fontosságát, egymás kultúrájának tiszteletben tartását. Ezt elmondják kèt nyelven is, hogy mindenki számára érthetővé válljon. Az elhangzott prédikációkból én magam is rendkívül sokat okultam. A hit megőrzésén, ápolásán kívül kitartásra, méltóságra, hagyományaink megőrzésére is buzdítanak. Így történt ez a mai napon is. A házigazda Béres István atya meghívta a település Romániához csatolt részének lelkipásztorát is. A Nagybocskóra erőltetett mesterséges határ ketté szakította a települést, ezzel családokat, testvéreket választottak el egymástól, a római és a görögkatolikus templomok is a túloldalon maradtak. A hívek a szomszéd településekre jártak misét hallgatni, és ez így ment hosszú évtizedeken keresztül. Ma már végre együtt ünnepelhetik Nagybocskó jeles eseményeit, ezzel is nyomatékosítva az összetartozás tényét. A szertartást vezető atya prédikációját Szent Imre életének története köré építette fel. Beszédében kiemelte, hogy a herceg élete ma is példaértékkel bír a fiatal generáció számára. Hangsúlyozta a nevelés fontosságát, a család felelősségét, hiszen utódainkból lesznek a majdani vezetők.
Szent Imre nevelését is nagyon komolyan vették. 15 éves koráig szent protomártirunk, Gellért püspök kezei alatt formálódott, hogy aztán apja mellett tanulja meg az ország irányításának csínját-bínját, a diplomácia fortélyait. Önként vállalt tiszta élete kortársai fölé emelte őt, példaképpé, ezért történhetett meg, hogy röviddel halála után szentté avatták. Ez az a momentum, amely egyben a prédikáció lényege is. A szentek hétköznapi embernek születnek, de vállalt feladataik és Istennek tetsző példamutató életükön keresztül szentté vállnak. Így lehettek napjaink szentjévé Teréz anya és II. János Pál pápa is. Szent Imrének rövid, de teljes élete volt. 23 évesen készen állt az uralkodásra. Korai halálának körülményei, egy vadkan halálra sebezte egy vadászaton, még ma is tisztázatlanok, anyai ágon aspiránsa lehetett volna a megüresedett német trónnak, amit II. Konrád nem nézett jó szemmel. Egyes vélemények szerint egy Vadkan nemzetségnevű felbérelt besenyő gyilkolta meg. Imre herceg halála után, az örökös nélkül maradt Szent István király 1038. augusztus 15- én, Nagyboldogasszony napján, országát Szűz Mária oltalmába ajánlotta.
Novemberi hideg volt a búcsú napján, a közel két órás misét öt római katolikus és két görögkatolikus pap celebrálta. A meghívott környező települések hívei szervezetten érkeztek Gyertyánligetről, Aknaszlatináról, Tiszaterebesről és Tiszalonkáról. A házigazda Béres István atya gondoskodott arról, hogy a meghívott lelkipásztorok gördülékenyen kapcsolódjanak be a mise folyamatába. Az istentisztelet befejezése után, az áldás előtt, körmenetre indult a templom népe. Addigra az udvart is belengte a tömjén nemes illata. A boldoggá avatott mártír görögkatolikus Romzsa Tódor szobra előtt haladt el a körmenet. Nagybocskó róla is nevezetes.
Az áldás után elénekeltük a magyar himnuszt, amely itt, a szórványvidéken, minden ünnepség és szentmise fennkölt záróakkordja. Közben kisütött a nap, és egy fénycsóva utat fúrt magának az ablakon keresztül, hogy aztán beterítse fényével az egész templomot. Ha megrendezték volna, akkor sem lehetett volna ez a momentum szebb befejezése az amúgy is csodálatos ünnepségnek!
