25. születésnapját ünnepelte, és felavatta új épületeit a helyi Hagyományőrző Egyesület
„Ha valaki nem ismeri ősei történetét, vagy netán nem is kíváncsi életükre, annak a múltjában nagy űr tátong, lelkiekben mindig szegény ember marad. A gazdagság nem csak pénzben mérhető. Őseink élete, annak ismerete szívet-lelket megtölti gazdagsággal.”
(Kollerné Molnár Veronika)
Az egyesület 1994-ben alakult azzal a céllal, hogy bukovinai székely őseik hagyományait felelevenítsék, ápolják és továbbadják a fiatalabb nemzedéknek. Azóta töretlenül működik az egyesület, melynek jelenlegi legfontosabb tevékenysége - a tájház fenntartása mellett - a néptáncoktatással egybekötött hagyományápolás. Oly sok megpróbáltatás, áldozathozatal, áldatlan körülmény és helyhiány után, a szó legszorosabb értelmében tető alá kerültek az egyesület néptánccsoportjai. Rendezvényeik ezentúl méltó helyen kerülhetnek megrendezésre.
A május 11-i program hálaadó szentmisével kezdődött, majd a tájházhoz megérkezve azt ünnepélyesen felavatták és az épületeket felszentelték. Ezt követően köszöntő beszédet mondott Szabó Julianna, az egyesület elnöke, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke és Pogocsán Ferdinánd, Déva alpolgármestere.
Az ünnepi műsorban közreműködött Magyarországról a Hőgyészi Székely Kör Bokréta Néptánccsoportja, az Al-Dunáról érkezett pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület Vegyeskórusa, a marosvásárhelyi Fagyöngy Citerazenekar, az erdőcsinádi Árvácska Néptánccsoport, a dévai Szivárvány Vegyeskórus és a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület táncosai.
Zenei kíséretet, az esti koncertet és a táncházban a talpalávalót a bajai Bácska Banda szolgáltatta.
Igazán felemelő érzés volt részese lenni mindennek. Az előkészületektől kezdve az ünnepségen át nagy élmény volt a szervezésben és a megvalósításban részt venni. Ritkán lehet ilyen mértékű összefogást megtapasztalni. A csernakeresztúri magyar közösség, és elsősorban az egyesület tagjai, a gyermekek, fiatalok és a szülők, példaként szolgálhatnak nemcsak a szórványban élő magyar közösségek számára, hanem sokat tanulhatnak tőlük a tömbben élő magyarok is, önzetlenségről, kötelességtudatról, alázatról, összefogásról... Ez a mérhetetlen szeretet és őseik hagyatéka iránti elkötelezettség nagy tettekre készteti a közösséget.
Fontosak a gyökereink, fontos a magyar nyelv, a magyar kultúra! Nekik valóban fontosak! Makacsul ragaszkodnak nemcsak a magyar nyelvhez, kultúrához, hanem a saját, bukovinai székely hagyományaikhoz is.
Szerencsés az, aki részese lehet mindennek, és segítheti a közösség, az egyesület munkásságát!
