Ünnepi megemlékezés és kézműves foglalkozás Kisoroszon Szent Márton napján
Nincs szent, aki több templomunknak, városunknak, falunknak lett volna névadója Mártonnál. Félszáznál is több település viseli vagy viselte egykor a püspök nevét szerte a Kárpát-medencében, bizonyítva azt, hogy Savaria szülöttjének tisztelete általánosan elterjedt volt a magyarság körében. Nem csoda ez, hiszen már Szent István királyunk is ápolta kultuszát, és katonái zászlain a hadverő Márton képével vonultak az országba betörő besenyők ellen. Kereszténységünk bölcsője, a ma pannonhalmi néven ismert bencés apátság is az ő tiszteletére épült, ezért évszázadokig szentmártonhegyi apátság néven emlegették. Sokáig úgy tartották, hogy Márton itt született, de a kutatások bebizonyították, hogy a mai Szombathely városa volt szülőhelye, sőt az sem lehetetlen, hogy a város Szent Márton plébániatemploma szülőháza alapjaira épült.
Kisorosz falujának is szoros a kötődése Szent Mártonhoz. A szóbeli hagyomány úgy tartja, hogy annak idején, mikor felépült a település temploma, nagy vita alakult ki, kinek a tiszteletére is szenteljék fel. A falu egyik fele Szent Péter és Pál apostolt, másik fele Szent Mártont szerette volna. Bár végül az előbbi mellett döntöttek, Márton tisztelete cseppet sem lanyhult, és amikor a 2010-es években megépült a temetői kápolna, titulusa értelemszerűen Szent Mártoné lett. Az elmúlt évektől igény mutatkozott arra, hogy az egyházi mellett civil vonalon is megemlékezzenek Mártonról, melynek a Torontál Magyar Oktatásai Művelődési és Ifjúsági Központ biztosított terepet. A munka és a szervezés oroszlánrészét Berta Piroska tanítónő vállalta magára, aki e napra Márton-napi énekeket és verseket tanított meg diákjainak, és mellette kézműves foglalkozást is szervezett. Munkáját az egyesület munkatársai és önkéntesek segítették. A szép számban, szüleikkel érkező gyermekek délután fél háromra megtöltötték a termet. Petőfi programosként a szervezésben, és az ünnepség levezetésében segédkeztem, valamint két kis történelmi és néprajzi bevezetőt tartottam az egybegyűlteknek. A foglalkozás elején Szent Márton életéről és cselekedeteiről meséltem a gyermekeknek. Ezután kezdetét vette a kézműves foglalkozás, a tanító néni vezetésével és a szülők segítségével a kisoroszi gyermekek olyan lámpásokat készítettek, melyeket színpompás őszi levelekkel díszítettek fel. A lámpások készítésének szokása német nyelvterületről terjedt szét, ahol e napon régtől fogva Márton tüzeket gyújtottak és fáklyás felvonulásokat szerveztek. A fény a jó cselekedetet jelképezi, és a lámpás felvonulások célja, hogy ez a fény mindenkihez eljusson.
Miközben a gyermekek serényen dolgoztak, a felnőttek csoportokba verődve, beszélgetéssel és adomázással várták türelmesen a foglalkozás végét és az ünnepi műsor kezdetét. Ekkor köszönthettem az egybegyűlt felnőtt csapatot is. Leginkább a Szent Mártonhoz kapcsolódó magyarországi szokásokról és hagyományokról beszéltem egy kis történelmi adalékkal kiegészítve.
Ezután a fellépő kisdiákok verses-énekes műsora következett. A gyermekek szépen és érthetően szavaltak a szülők, nagyszülők és minden résztvevő örömére. A műsor végén elhangzott a regula: Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik! Ezt elkerülendő, a szervezők libazsíros kenyérrel látták vendégül a jelenlévőket. A friss kenyér és a jól eső meleg tea elfogyasztása után meggyulladtak a lámpások mécsesei, és a plébános úr vezetésével a katolikus templom felé indult a kivilágított, a jóság fényét az egész faluval megosztani kívánó menet. Koncz Tibor plébános úr elkötelezettségét jelzi, hogy a vasárnap délelőtti misét Márton nap kedvéért délután tartotta meg, és eredeti szentbeszédét megváltoztatva Szent Mártonról fogalmazott meg magvas és megfontolandó gondolatokat, a templomot szinte teljesen megtöltő ünneplő sokaságnak. Mise után a kézműves foglalkozáson részt vevő gyermekek mindegyikének egy-egy mézeskalács libát osztott ki a nap emlékére a Torontál Egyesület jóvoltából.
Mindenki elégedetten és élményekkel telve térhetett haza hajlékába. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen már mindenki szobájában élvezhette az otthon melegét, mikor eleredt az eső. Szent Márton valószínűleg meghallgatta azon gazdák imáját, akik kiszáradt földjeik őszi vetéséért imádkoztak hozzá.
