2017/18-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának hallgatója voltam és diplomamunkám témájának Gróf Esterházy Jánost választottam, erkölcsteológiai szempontból vizsgálva küzdelmes életét. A teológia eszközeinek és konzulensem útmutatásainak, valamint a róla összegyűjtött emlékeknek a segítségével kirajzolódott előttem egy páratlan személyiség életszentsége. Később, a koronavírus járvány idején készült képeim lenyomatai a vele való találkozásnak.
A festményeket 2021 óta négy országban sikerült bemutatnom, a mostani kiállítás mégis különleges volt. A napokban nyílt tárlat a kiállítás 16. állomása, mely a művészeti élmény megélésén túl arra hívta szülővárosom, Dunakeszi lakóit, hogy ők is találkozzanak Esterházy János máig ható üzenetével. S hogy mi is ez az üzenet? Nagyon sok választ lehetne adni erre a kérdésre, hiszen a krakkói érsek atya, Marek Jędraszewski is éppen ezért indította el 2019-ben boldoggá avatásának eljárását. Nagy lelki gazdagságot talált benne, mely az egyéni embert megtérésre hívja, a közösségeket, nemzeteket pedig a megbocsátás, az igazság és a béke közös útja felé vezeti.
Petőfi Sándor ösztöndíjasként az alsóbodoki zarándokközpont Zoboralján, mintegy dobogó szíveként Esterházy János tiszteletének, de ugyanakkor az is feladatunk, hogy az általa a vértanúságig képviselt értékek mentén közösséget teremtsünk, párbeszédet kezdjünk a világgal. Örülök, hogy ebbe a hálóba Dunakeszi is fontos szál tud lenni.
Dunakeszi és Alsóbodok immár számos ponton találkozik, mondhatni szövetségesek lettünk. 2017. szeptember 16-án Esterházy János temetésén és a zarándokközpont megáldásának ünnepén már találkoztam régi ismerősökkel, köztük Kollár Albin tanár úrral, aki később budapesti kiállításomon is megtisztelt és felajánlotta a segítségét, hogy Dunakeszin is rendezzünk hasonló eseményeket. A helyi Keresztény Értelmiségi Szövetséggel meghívták előadni Dr. Molnár Imre történészt, aki Esterházy János életének több évtizedes kutatója és a legelmélyültebb továbbadója.
De egy másik szálon is elindult a szövetség. Ecseri Pál atyával és több dunakeszi zarándoktárssal 2023 júliusában részt vettünk a magyarországi Salvatoriánus közösség három nemzet (szlovákok, lengyelek és magyarok) gyalogoszarándoklatán Hidasnémeti és Krakkó között, gyalog végigjárva, imádsággal összekötve a három országot. Én ezt az utat Isten szolgája Esterházy Jánosnak ajánlottam hálából és boldoggá avatásáért, valamint egyéni szándékaimra, melyeknek úgy hiszem gyümölcse lett, hogy részese lehetek a Petőfi Sándor ösztöndíj programnak.
Esterházy János személyét zarándoktársaimmal is megismertethettem az út során, akik szintén vállalták, hogy közös szándéknak tekintik boldoggá avatásának ügyét. Pali atya egy gyönyörű, ősi lengyel Mária-kegyhelyen, Szczyrzycben szentmisét ajánlott erre a szándékra és szlovákok, lengyelek, magyarok közösen imádkoztunk érte. Felejthetetlen volt!
A meghívás Alsóbodokra már ekkor megtörtént és később a látogatásra is sor került. 2024. májusban fogadhattam a Dunakesziről érkező zarándokcsoportot, akik megismerték a zarándokközpontot, kegyelettel fejet hajtottak Esterházy János sírjánál és a felette lévő kápolnában szentmisét ajánlottak boldoggá avatásáért.
A mostani kiállításmegnyitó előtt a dunakeszi Szent Mihály templomban gyűltünk össze közös szentmisére, melyet Assisi Szent Ferenc emléknapján Jézus Szent Szívének tiszteletére és Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlottunk. Érdekes, hogy kiállításomat épp Assisi Szent Ferenc megfestésével kezdtem, majd rajta keresztül jutottam el Esterházy Jánoshoz, sok párhuzamot is találva kettőjük között. A tárlaton most ezek a képek is megtekinthetőek.
A megnyitó alkalmával, mint „telepi lányt” köszöntöttek újra Dunakeszin, ami nagyon jól esett, hiszen főiskolás éveim óta valóban ez egy visszatérés volt, első bemutatkozásom, mint felnőtt alkotó. A tárlatot névrokonom Dávid Zsuzsa színházrendező, mesterségtanár nyitotta meg. Nevünk mellett Esterházy János iránti elkötelezett tiszteletünk is közös bennünk. Több róla szóló megrendítő vers elszavalása után Petőfi Sándor Szülőföldemen című versét erre az alkalomra ajándékként szánta nekem, a hazatérőnek. Köszönet érte!
A megnyitón két fiatal is közreműködött. Vatai-Frey Rebeka felvidéki népdalokat énekelt gyönyörűen és tisztán. Keresztfiam, Mészáros János Imre a helyi zeneiskola harmadikos növendékeként Haydn Szent Antal korálját adta elő gitáron, szintén meglepve és megörvendeztetve a közönséget.
Rendhagyó módon a megnyitón Pali atya megáldotta a jelenlévőket és a kiállítást, majd alkotói tárlatvezetést tarthattam. Egy festőművész nem szereti magyarázni a képeit, akkor boldog, ha az igazságkeresésbe ki-ki a maga útján elindul és hagyja magát megérinteni egy-egy kép által. Eljut a szavakon túlra, ahol már nincs szükség magyarázatra. Ezekről a képekről mégis szívesen mesélek, mert az igazságkeresésbe egy Krisztus követő, Esterházy János az, aki megfogja a kezünket, szívünket. „Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36) – mondja, s mi hagyjuk magunkat vezetni, túl az emberi logikán a szeretet és a kereszt logikája felé.
Köszönöm a meghívást, szervezést a dunakeszi KÉSZ csoportnak és vezetőjének Lakatos Istvánnak, valamint a VOKE Dunakeszi József Attila Művelődési Ház vezetőjének Csoma Attilának és munkatársainak. A kiállítás október 23-ig megtekinthető.
