Korábbi írásomban (melyet itt olvashatnak) részletesen szó esett a hosszú és alapos felkészülésről, mely a szkopjei magyarság számára legfontosabb nemzeti ünnepet előzte meg. Meghívótervezés, prezentáció készítés, versfordítások, felolvasó- és zenekari próbák… valóban mindent megtettünk, hogy március 12-én, szombaton méltó módon ünnepelhessünk.
A fáradozás nem volt hiábavaló: valóban egy, az eddigieknél színesebb, változatosabb, a Teleház tagjait jobban bevonó, összességében „komolyabb” megemlékezésen vehettek részt az érdeklődők.
A Vendéglátó- és Élelmiszeripari egyetem nagyelőadójában tartott ünnep délben kezdődött, s a műsor nagyjából egy órán át tartott. Legelőször is mentorom, Sutus József kiosztott öt köszönő díszoklevelet azoknak a személyeknek és szervezeteknek, akik a Teleház működését, illetve a „Magyarok Krusevóban” című dokumentumfilm elkészültét segítették az elmúlt időszakban. Eztán rövid köszöntőbeszédet tartott ő, illetve Bencze József nagykövet úr. Orbán Viktor miniszterelnök nyílt levelét én olvastam fel, majd felcsendült a magyar, s a macedón himnusz.
Ezután következett a versekkel és dalokkal tarkított „központi” elem, a színes, kétnyelvű prezentáció.
Ennek teljes egészét magam terveztem, de a gyakorlati megvalósításban segítségem volt nemcsak kifogyhatatlan lelkesedésű diákom, Viktorija Blazheska, de a Teleház további mintegy húsz tagja!
A legfiatalabb alig négy éves, a legidősebb bőven túl a hatvanon. Ki csak egy-egy mondattal, ki egy verssel vagy dallal „szállt” be, hogy a műsor valóban interaktív legyen, s hogy megmutassuk összes vendégünknek és díszvendégünknek: a szkopjei magyar szervezet valóban egy emberként ünnepel.
Minden verset, beszédet és a rövid, illusztrált történelmi áttekintést – melyhez történelemtanárként ragaszkodtam – lefordítottunk macedónra is. A teremben elhangzottak Petőfi, Arany János szavai, Donászy Magda és Szuhanics Albert sorai.
A „Nemzeti Dalt” maga az elnök, Sutus József szavalta el az egybegyűlteknek.
A „Kossuth Lajos azt üzente” című nótát az egész terem együtt énekelte a Teleház legifjabb tagjaival, akiket Czinege-Panzova Annamária, a Balassi Intézett szkopjei lektora tanított be.
Az eseményt élő zenével zártuk, mely során – előadóból dobossá átlényegülve – három macedón fiatallal játszhattam együtt.
Az ünnepséget követő közös étkezésen, azaz „batyubálon” aztán magyaros és macedón ételek bőséges felhozatala mellett együtt örülhettünk a sikernek, s fogadhattuk az elismerő szavakat. Ezekből szerencsére bőven akadt: tagoktól, ismerősöktől, vendégektől. Ahogy mondták, az elmúlt évek legszebb megemlékezésén vehettek részt.
Zárásként ünnepi előadásunk utolsó sorait idézném:
„Mit ünneplünk március 15-én?
Azt, hogy egy ország egyet akart, egy célt látott maga előtt. A magyar nép összefogását, egységét.
Ez egy külföldön élő magyar közösség számára még fontosabb kell, hogy legyen – hisz ettől függ fennmaradása.
Az egy cél és egy akarat már hosszú évek óta jellemzi a szkopjei magyarságot és a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetét.
Adja Isten, hogy mindig így legyen.”
