A Google Maps információi meglehetősen hiányosak voltak, ezért a buszmegállóban kértem segítséget, hogy melyik busszal tudok bejutni a városba. Egy hölgy kedvesen elmondta, hogy jó helyen járok, ekkor felszálltam a megfelelő buszra és jegyet akartam venni, de egy úr arra bátorított, hogy fölösleges, úgyse jönnek ellenőrök, de természetesen az ellenőrök bárhol és bármikor felbukkanhatnak. Kedélyesen beszédbe elegyedtünk, kiderült hogy mindketten beszélünk kézzel lábbal spanyolul. Így tudtam meg, hogy ő utcazenészként dolgozik és naponta 300 eurót keres a harmonikája segítségével, viszont ennek ellenére mégis adhatnék neki egy kis pénzt, de ne holmi 5 lejt, neki az úgysem tétel. Annak ellenére, hogy udvariasan elutasítottam a kérését, megmutatta a belvárost és elköszöntünk.
A mindennapokban rengeteg magyarral találkozom. Az itteni lakosság elmondása szerint a magyarul beszélők száma körülbelül 4% vagy kevesebb, ennél sokkal többen vannak magyarok. Ha azonban egy román is csatlakozik a beszélgetéshez, akkor az bizony románul folytatódik. Amikor nem a Magyar Házban vagyok ritkán van szerencsém véletlenszerű magyar beszélgetésekbe elegyednem. Eddig egy urat hallottam magyar nyelven telefonálni egy boltban, valamint egy helyi szórakozóhelyen találkoztam egy másik személlyel, aki erős akcentussal beszélt, és elmondta, hogy sokat felejtett, mivel nem áll rendelkezésére más, akivel beszélhetne, csak románul. Továbbá, amikor a vonat másfél órát várakozott a román határon, megismertem egy idős urat, aki kijelentette, hogy a határ átlépése után következik csak a java, mivel az itteni síneket már évtizedek óta nem fejlesztették.
Munka után rendszeresen edzésre járok, és az itt élők meglehetősen vendégszeretően fogadtak, amikor megtudták, hogy nem román állampolgár vagyok érdeklődtek is, hogy honnan származom. Amikor elmondtam, hogy magyar vagyok, akkor már vegyesebb reakciókat kaptam. Jó hír, hogy jár ide két magyar fiatal is, akik közül az egyik elmondta, hogy biztosan nagyon jól fogom érezni magam, mert az itt élők rendkívül kedvesek és segítőkészek. Ezt én is őszintén tapasztalom. A másik fiatal, akit Misinek hívnak elmondta, hogy a bátyját is Csabinak hívják és hogy reméli, hogy nagyon jól fogom érezni magamat.
Maga a város nagyon biztonságos, amikor a magyar bolt termékeit a magyar napokon kivittük a főtérre, csak egy sátorban tudtuk árulni a termékeket, ezzel a sátorral csak annyi volt a probléma, hogy nem lehetett igazán lezárni az ajtaját csak egy cipzárral. Így aztán 3 éjszakán keresztül a borokat, csokikat, pálinkákat és egyéb termékeket Temesvár főterén hagytuk egy cipzáros sátorajtó mögött, ennek ellenére senki semmit nem lopott el.
Temesvárt egyébként kis Bécsként is szokták emlegetni kulturális és építészeti gazdagsága miatt, főleg a Dóm téren lévő barokk stílusú épületek miatt, de a modern belváros, a Iulis Town is említésre méltó. Itt különböző közösségi rendezvényeket is szoktak tartani, koncerteket, workshopokat, gasztro fesztiválokat, de lehetőség van akár magyar focimeccsek nézésére is.
De száz szónak is egy a vége, Temesvárt mindenképpen érdemes meglátogatni, többek között a Magyar Ház nemrégiben nyílt kávézóját, de erről már egy másik cikkben fogok mesélni…
