Így buliznak a fiatalok péntek este, Vajdaságban
NEMESMILITICS… kimondani is jólesik, ennek a mesebeli településnek a nevét, a Zombortól (Nyugat-Bácska) 20 km-re fekvő Nemesmiliticsnek.
Táncházban jártam, de ezúttal kiakadt a „cukifaktor” mérője. Este 7-kor, amikor beléptem a „kultur” (Nemesmiliticsi Kultúrotthon) ajtaján, Zsolti (Szécsi Zsolt, néptáncoktató), épp elkiáltotta magát, hogy „párcsere”, mire egy 4 éves-forma kislány határozottan elém állt, és máris kezdődött, a „hogy a csibe hogy...?” című páros tánc.
A környékbeli településekről a tanítónénik-, és bácsik segítségével, csokorba gyűjtötték a helyi gyerekeket, hogy az egész péntek estét a néptáncnak szenteljék. Valóban szentelésről van szó, mert amit a néptánc az emberbe plántál, az áldás egy életen át, mert a néptánc mozdulatai, egytől-egyik szimbólumok, melyek hordozzák az ősi egyetemes tudást. A résztvevő gyerekek életkora 4 és 16 év közötti. A nyúlánk kamaszok, hátukat begörbesztve fordulnak-perdülnek az alig egy méter magas csöppségekkel. Az egész látvány egyszerűen szemet gyönyörködtető! De az igazi meglepetés Szabadkára érkezve ért! A helyi barátaimmal betévedtünk egy kocsmába, ahol mit ad az ég; éppen néhány huszonpár éves fiatal autentikus, magyar népzenét muzsikált. A bulizó fiatalok pedig ropták a kalotaszegit, mezőségi, gyors csárdást.
Azt éreztem, hogy így teljes a kép! Láttam egy estén belül az evolúciót; a népzenére és néptáncra való korai nevelés hogyan válik természetes hagyományőrzéssé, sőt! hogyan válik hagyományéléssé! Létezik itt Vajdaságban egy, nem is olyan szűk réteg fiatalság, akiknek ez a természetes, és természetesen továbbadandó kultúrája. Ez nagyon ígéretesen hangzik!
A táncházat, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezte. A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
Táncoktatók: Csányi Tamara, Szécsi Zsolt
Zenekar: Csalóka zenekar-Kelemen Zsolt, Keszég Ákos, Borsodi Árpád
Fotók: Stock János
