Nem feledik azokat, akik sokat tettek a magyar kultúra fennmaradásáért
A megemlékezés szentmisével kezdődött, amelyet az elhunyt Csemadok tagok lelki üdvéért ajánlottak fel. A Szent Miklós templom plébánosa, Vadkerti József a prédikációjában rávilágított, hogy ahhoz, hogy közel tudjuk engedi magunkhoz Jézust, nekünk is sebezhetővé kell válnunk.
Számos tagja volt Csemadoknak, akik a lelki sebesülésektől nem félve tették a dolgukat azért, hogy a Pozsony peremén élő magyarok valóban magyarnak érezhessék magukat, és magyar nyelven élhessék meg mindennapjaikat, örömüket, bánatukat.
A temetőben olyan egykori Csemadok-tagok neveit idézte fel Foglszinger Attila, vezetőségi tag, mint Szíjártó Jenő, karnagy, Reicher Gellért, a Szőttes egykori titkára, Szabó Zoltán, a Csemadok Országos Tanácsának egykori tagja, Nagy Vilmos, az alapszervezet egykori elnöke, volt polgármester, Nagy József, festőművész, krónikás, Farkas Tibor, egykori vezetőségi tag, vagy Orbán Szilveszter, aki az alapszervezet egyik alapítója volt.
A résztvevők maroknyi csapata, közös imával zárta a megemlékezést, majd a múltból, a reményteli jövőbe tettek utazást, és úgy búcsúztak el egymástól, hogy a következő alkalommal is legalább ennyien állnak majd a nagy kereszt tövében.
