Az ünnepet a református lelkész beszéde nyitotta meg, amelyben hangsúlyozta a szabadság fontosságát és a magyar nép örök harcát a függetlenségért. Szavait követően sorra felszólaltak a magyar történelmi egyházak képviselői, akik különböző vallási és társadalmi aspektusokat hoztak a forradalom üzenetéből. Minden hozzászólás erősítette azt az érzést, hogy a magyar közösség a mai napig élő emlékezetként őrzi a 19. századi eseményeket.
Az ünnepség folytatásaként a Báthory István Általános Iskola diákjainak előadását tekinthettük meg, akik szívmelengető versmondással idézték fel a szabadság és a nemzeti összetartozás üzenetét. A fiatalok előadása különösen megható volt, hiszen látszott, hogy a következő generációk is vállalják és tisztelik a hősök örökségét. Ezt követően a Medgyesi Vegyes Kórus lépett színpadra, akik katonaénekekkel idézték meg a forradalom korának hangulatát. A dalok szinte érezhetővé tették a harcok hevét, ugyanakkor a reményt és a kitartást is, amely a nemzet felemelkedését biztosította.
A templomi ünnepséget követően a közösség koszorúzással rótta le tiszteletét a hősök emléke előtt. A koszorúkat szép, ünnepi rendben helyezték el, és a jelenlévők egy perces néma csenddel adóztak azok előtt, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért.
A megemlékezés szeretetvendégséggel zárult, ahol a résztvevők némi omlós kalács és édes üdítő mellett kötetlen beszélgetéssel tölthették el az időt. A közösségi légkör mindenkit megnyugtatott, és a kötetlen beszélgetések során felidézhettük a magyar történelem más meghatározó pillanatait is. Nagy szerencsémre az alkalomra a nagyszüleim is el tudtak látogatni Pécsről, és a közösség is nagy-nagy szeretettel fogadta őket, így a család és a barátok együtt ünnepelhették a hőseink iránti tiszteletet.
Az ünnepség méltó módon tisztelgett 1848 eszméi előtt, emlékeztetve a közösséget arra, hogy a szabadság és a nemzeti összetartozás értékei ma is fontosak és megőrzendők. Ez a nap nem csupán egy emlékezés volt, hanem egy erősítő pillanat, hogy a jövő generációi is érezzék: a szabadságért tett áldozatok nem feledhetők, és az összetartozás érzése mindig erősebb, mint a megosztottság.
