Az istentiszteletet követően a résztvevők a templom mellett álló Kossuth-szoborhoz vonultak, ahol Kerekes József, a falu vezetője köszöntötte az ünneplőket, majd Erdély Lenke, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselője mondta el ünnepi beszédét.
„Mivel magyarságunk olyannyira szétszóródott, legelevenebb létélményünk a szétszóródottság élménye. Ma kötelességünk keresni valamiféle központi erőt, gondolatot, amely, ha nem is vet véget szétszórtságunknak, sorsunk sokféleségét összehangolja, új távlatot ad neki, hogy a lélek, a szellem egyesülhessen: a kárpátaljai, a székely a vajdaságival, az anyaországi pedig valamennyi határon túlival" – mondta többek között beszédében Erdély Lenke.
A program során Kiss Nándor, református esperes átadta a magyarittabéi faluvezetőnek azt a zászlót, amely ott lengett akkor, amikor 1904-ben felavatták a Kossuth-szobrot. Az emlékművet 1918-ban ledöntötték, a zászló a templomban volt elrejtve, később Kiss Nándor esperes vette magához, mert úgy tűnt, végveszélybe kerül, tönkremegy a lobogó. 170 év elmúltával, méltónak tartotta az alkalmat, hogy a nemzetiszín zászló visszakerüljön a helyére. Az eredeti szobor már nincs meg, új került a helyébe, de a talapzat a régi és a zászló is, amely visszakerülhetett tulajdonosaihoz, a magyarittabéli lakosokhoz.
Az ünnepi műsorban Deli Hilda, Vass Szabolcs és Víg Melánia előadásában szavalatokat hallhattunk, tekerőlanton játszott Micsi Béla, valamint Boros Beáta citerajátéka kíséretében Kossuth-nótákat énekelt Hevesi Tibor.
A rendezvény koszorúzással zárult, az emlékezők elhelyezték a kegyelet virágait a Kossuth-szobornál.
