Chrenóczy-Nagy József orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Nyitrán telepedett le, ahol 1842-ben megyei tiszteletbeli főorvossá nevezték ki. 1848-ban főorvossá választották, amely tisztét 42 éven át viselte. Ritka képzettségű orvos volt, mindig a kor színvonalán maradt. Orvosi gyakorlata mellett, a természettudományok nagy művelője és a magyar tudományos irodalom előharcosa volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. decemberében levelező tagjává választotta.
A szabadságharc alatt vállalta a kolerás megbetegedések kezelését egy 400 fős tábori kórházban, és a hat évvel későbbi kolerajárvány során is sikeresen szervezte meg a védekezést és a betegek ápolását. Tapasztalatait az 1876-ban kiadott „A cholera Nyitravármegyében 1831–1874” című könyvben összegezte.
Egyik kezdeményezője a szegény betegek kórházi kezelését biztosító országos alap létrehozásának. Jelentős szerepe volt a tudományos orvosi nyelv kialakításában, a tudományos ismeretterjesztés megteremtésében. Írásai az Orvosi Hetilapban, a Gyógyszerészeti Újságban és más hazai folyóiratokban jelentek meg. Chrenóczy-Nagynak ma is élnek oldalági leszármazottai, üdvözlő levelüket a laudáció után Fehér Sándor egyetemi professzor olvasta fel és a táblát Zoboralja Közhasznú Társaság közreműködésével avatták fel.
