Természetesen az egyes területek között voltak különbségek. Bár Erdélyre Magyarországon sokan úgy gondolnak, hogy a 1.227.623 (a 2011-es romániai népszámlálás adatai szerint) magyar egy tömbben él, ez koránt sincs így. Közülük sokan ma már szórványban élnek.
Ezeken a településeken gyakran nincs magyar-oktatás, az ott élő magyarok gyengén vagy szinte egyáltalán nem beszélik a nyelvet, sőt, olyan családdal is találkoztak ösztöndíjasok, ahol magyar szülők románul beszélnek gyerekükkel. A kiküldötteknek ma már nem elmélet, hogy szórványban még nehezebb megtartani a nyelvet, a kultúrát, ezt ők a mindennapokban tapasztalták. meg.
Szerepük tehát igencsak valós igényre adott válasz volt.
A történelmi egyházak magyarságmegtartó szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen, ezért az ösztöndíjasok többsége a hozzájuk kapcsolódó szervezetnél vállalt feladatokat. Sok helyen az oktatás is egyházi tevékenységhez kötődik (Déva, Gyulafehérvár, Szászrégen, Kőhalom).
Sok ösztöndíjas feladata éppen az oktatáshoz kötődött. Tevékenységük óvodás kortól az ifjúsági csoportokig minden korosztályt lefedett. Szerveztek olvasóköröket, drámaköröket, önképzőköröket. A magyar kultúrát néptáncoktatás, népzene tanítása, táncházak formájában is belefoglalták programjukba. A cserkészet testileg-lelkileg megmozgatja a fiatalokat, így ez is egy remek eszköz volt fejlesztésükre.
Hangsúlyos szerep jutott a programszervezésnek is az ösztöndíjasok munkájában. A lista elég változatos: szavalóverseny (Patócs Júlia, Nagyszalonta), magyar napok (Varga Emese, Medgyes; Horváth Ida, Temesvár; Kovács Ágnes, Resicabánya), jótékonysági események. Néhányan hiánypótoló eseményeket kezdeményeztek, és megszervezésük oroszlánrészét is magukra vállalták, sikerrel: Fogarasi Magyar Nap (Bokor Csongor), tavaszváró koncertsorozat (Ferencz Orsolya), Magyar Népmesék Hete (Szedlák Katalin).
Különleges ötletek is születtek. Ottucsák Melinda Anikó például a Kolozs megyei Zsobokban a Bethesda teázóban bevezette, hogy a teáért készpénz helyett verssel is lehet fizetni, és ez a mai napig is így maradt. Nagy Bence Lészpeden és Gyulafehérváron épített két kemencét, amelyeket egy avató mulatsággal adtak át. A Kőhalmon és környékén tevékenykedő Hunyadi Péter hangszeres bemutatókat szervezett, és ennek hatására volt, aki úgy döntött, zenei pályára lép.
Erdélyben kilenc hónapon át, 22 ösztöndíjas igyekezett gazdagítani a magyarok életét.
A kiküldött ösztöndíjasok rendkívül pozitív hatást gyakoroltak a magyar közösségekre, bátorítva őket identitásuk megtartására, kultúrájuk, hagyományaik ápolására, anyanyelvük használatára.
