Jelenlegi hely

Észak-bánáti 1948/49-es forradalom és szabadságharc megemlékezései

/ Biró László /
biro.laszlo képe
Fontos megemlékezzünk, hogy az akkori ifjaknak mennyi elszántságuk és mennyi eltökéltségük volt abban, hogy elérjék, amit szerettek volna. Mi ezt szeretnénk megmutatni, hogy még ma is vannak márciusi ifjak, akik életükben, anyanyelvükben, kultúrájukban továbbviszik a magyarságot, és tovább harcolnak, hogy magyarok lehessenek.

Észak-bánáti kiküldetésem egyik fontos eseménye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről való megemlékezés volt. Törökkanizsa, Tiszaszentmiklós, Csóka, Hódegyháza, Padé településeken kicsikkel-nagyokkal készültünk műsorral. Hónapokkal korábban elkezdődött a felkészülés. Iskolásoktól, az egyesület énekcsoportjaitól és citeracsoportjaitól zengett a Kossuth nóta Észak-Bánátban. Több száz kokárdát varrtak a kézimunkás szakkör asszonyai, nagyon fontos megemlékezésre készült a magyarság. A vírus megjelenése miatt komoly elhatározásra jutottak a településeken a szervezők. A megemlékezéseket nem tartották meg vagy kisebb ünnepségekre szervezték át a megemlékezéseket. Emiatt több műsor nem kerülhetett színpadra.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem talán legfontosabb eseménysorozata volt, hiszen először mutatkozott meg markánsan népünk összetartó ereje, nemzettudata, szabadságszeretete és büszkesége. Olyan hősök és hazafiak küzdöttek a szabad, önrendelkező, új Magyarországért, mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor vagy Damjanich János. Harcuk 1849 tavaszán győzelmet aratott Ausztria felett. A küzdelem mégis vereséggel zárult, mégpedig az orosz beavatkozással kialakult túlerő miatt. Nem szabad azonban soha elfelednünk legnagyobbjaink történetét, azokat az éveket, melyek a magyar történelem legkiemelkedőbbjei közé tartoznak.

Pósa Lajos: Magyar vagyok című versével szeretném tiszteletemet leróni a délvidéki hősök előtt. A képek amik a versszakaszai közt vannak az Észak-bánáti megemlékezésein készültek.

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

 

    

(Törökkanizsai megemlékezés)

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

 

  

(Tiszaszentmiklósi megemlékezés)

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

 

    

(Padéi megemlékezés)

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje.