Tréfás sirató és közösségépítés
Kifordított szerepek, felszabadult hangulat
A farsang ideje mindig is a bolondozásról, a társadalmi szerepek kifordításáról szólt, és ez idén sem volt másként. Tanárként magam is egy teljesen új szerepben találtam magam: az egyik ,,siratóasszonnyá" válhattam, ami nemcsak szórakoztató, de igazán felszabadító élmény is volt.
A hagyományos siratóénekek paródiájaként előadott szövegek és a közös menet újfajta dinamizmust adott az eseménynek. Az különösen jó volt, hogy a farsangtemetés nem az alapítvány falai között zajlott, hanem magában a faluban, így a rendezvény nemcsak a diákoknak, hanem a helyi közösségnek is élményt nyújtott.
Lovaskocsis zenészek, menet a faluban
A felvonulás zenészek vezetésével zajlott, akiket lovaskocsin vittek az élen. Őket követték a ,,sirató asszonyok" és a „pap”, majd a sort a Kallós Alapítványhoz járó alap- és szakiskolások zárták. Az egyes megállóknál a helyiek közül sokan csatlakoztak hozzánk, és együtt kísértek tovább a faluban. Akik pedig nem tudtak velünk tartani, mégis részesei akartak lenni az eseménynek, megvendégeltek minket egy kis finomsággal az utcán, így még inkább közösségi élménnyé vált a farsangtemetés.
Ez az esemény több volt, mint egy szimpla farsangi játék: a közösségépítés egy fontos pillanata is lett. A helyiek és az alapítványhoz tartozó fiatalok együtt nevettek, együtt vonultak, és ezzel egy olyan délutánt töltöttek el, amelyben a szórakozás mellett a közösségi kapcsolatok is erősödtek.
Egy megható pillanat
Bár az egész farsangtemetés a vidámságról szólt, akadt egy szívszorító momentum is. Az egyik állomásnál, mikor épp „sirattuk” Illyést, egy idős asszony odasúgta: „Nem kívánom, hogy ezt egyszer valójában is megéljétek.” Egy ilyen pillanat mindig emlékeztet arra, hogy a tréfás sirató mögött ott rejtőzik az élet komolyabb oldala is – a mulandóság, a közös emlékezés és a hagyományok továbbélése.
Az idei farsangtemetés nemcsak egy humoros hagyomány újraélesztése volt, hanem egy valódi közösségi élmény, amelyben a nevetés és az összetartozás egyszerre volt jelen. A humornak köszönhetően mindez közvetlenül befolyásolta az emberi kapcsolatokat, erősítve a társas kötődéseket és a közösségi összetartást.
