és ami mögötte van
A koronavírus egyre szélesebb körű és gyorsabb terjedése miatt, mint sok helyen, úgy Romániában is bezárták az iskolákat, így a gyermekházban élő gyermekeimet hazaküldték az iskolából. Azt tudtam, hogy egy sokkal nehezebb feladat vár rám, hiszen a nap 24 órájában velük leszek és minden mozdulatom, helyzetreakcióm, helyzetekre adott válaszaim példaként szolgálnak majd nekik, ám nem gondoltam, legalább is addig nem tudtam teljesen átérezni, hogy mennyire ott kell lenni fejben, amikor egész napról van szó. Hirtelen sokgyermekes szülő lettem, legalább így éltem meg a helyzetet. Az elmúlt napokban tehát kisebb ízelítőt kaphattam abból, hogyan is kell működnie egy embernek, amikor gyermeke vagy az esetemben gyermekei vannak. Hatalmas kihívásként éltem meg ezt a helyzetet, ugyanis kíváncsi voltam, hogy mik történhetnek és saját magamat is tudtam tesztelni, hogy az a tudás, aminek a birtokában vagyok mennyire bizonyul hasznosnak, hol kell korrigáljam, és még mikre kell odafigyeljek, így ennek rendje és módja szerint energiabefektetésben nem volt hiány. Az elején :)
Az első pár nap nehéz volt, mire megszoktam az új helyzetet, mégis folyamatosan feltöltött, ahogyan jöttek az új helyzetek, problémamegoldások, helyzetek kezelése, ám ez a lendület néhány nap után alábbhagyott és a helyét a kimerültség vette át. Ne értse félre az olvasó, szerencsére idősebbek a gyerkőceim, így már nem a pelenkázásra kell plusz időt szánni hanem, hogy mindenkivel hogyan beszélek külön-külön, hiszen mindegyikük egy külön világ, amely megköveteli a különböző fogalmazási és beszédstílust.
Ahhoz tudnám hasonlítani a néhány nap utáni történéseket, mint amikor hatalmas erővel belevetjük magunkat, hogy megtanuljunk egy hangszeren játszani. Az elején teljesen fel vagyunk villanyozva, motivációnk is a csúcson, hiszen meg akarunk tanulni játszani az általunk kiválasztott hangszeren, ám akarva-akaratlanul is egy idő után csappan a kedv és a motiváció, amikor rájövünk, hogy igazából ez lehet, hogy tovább fog tartani és nem is leszünk rögtön rocksztárok. Ebben a szakaszban érdemes olyan célokat és kisebb mérföldköveket kitűzni magunk elé, amelyek segítenek, és nem lehetetlenek a kezdetekben hiszen, ha túl nagy célt választunk, bizonyára mindig kudarcunk lesz. Ennek a tudatában értékeltem át az eddigi gyermekekkel foglalkozó tapasztalatomat, és állítottam úgy kisebb célokat magam elé, amelynek hatására ismét tudtam motiválni saját magam, ami természetesen a viselkedésemen is meglátszott.
Nagyon boldog vagyok, hogy új oldalról ismerhettem meg a gyermeknevelést, és egyben gyakorlatot kezdhettem arra az életre, amikor saját gyerekeim lesznek. Biztos vagyok benne, hogy ha oda jutok nem lesz egyszerű az sem, ám ha szeretjük azt amit csinálnunk, szeretjük azokat akikért az életünket és az időnket adjuk, biztosan olyan energiákat szabadít fel bennünk, amik segítenek minden nehézséget áthidalni és boldogan átélni a közös pillanatokat.
