Gyimesbükki szüreti bál

A gyimesi hagyományok messze földön híresek és annyi van belőlük, hogy egyes néprajzkutatók szerint talán a legtöbb a magyar nyelvterületen. Van itt húsvéti-, karácsonyi-, kalákamunkákhoz köthető-, életkorhoz társítható- és még Isten tudja hányféle bál. Nagyon szeretik az itteniek az ilyenfajta összejöveteleket. Régen csángós ruhába öltözve, díszesen jelentek meg egy-egy bálon, mivel jó alkalmat kínáltak a párszerzésre. Orbán Balázs ittjártakor főként kalákamunkák végeztével báloztak. Ezek az ott dolgozók és a közelebbi rokonság részére voltak megrendezve, a talpalávalóról egy mozsikás és egy gardonos gondoskodott.

Azóta sokat változtak a hagyományok, új alkalmak jelentek meg és régiek tűntek el. Talán az itteniek is részesülni akartak a tömbmagyarság új hagyományaiból és azért hagytak veszni a sajátjaikból. Viszont a legidősebb generáció még nagyon jól emlékszik gyermekkoruk báljaira. Rajtunk a sor, hogy őket megkérdezve felelevenítsük azokat.

Ezzel az alkalommal nem egy régi, hanem itteni viszonylatban új hagyományról szeretnék írni.

A szüreti bálnak sokak szerint Gyimesben még száz éves hagyománya sincs, ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend. Külön szervezik a felnőttek, a tizennyolc évesek és most már a gyerekek is. Ez utóbbi megszervezése főként a Dani Gergely iskola nyolcadikosaira és osztályfőnökeikre hárul. Nem könnyű feladat, mivel a tanárok nagy többsége, az iskola többi diákja, valamint más iskolák diákjai is részt vesznek rajta.

Az idei ősz kellemes napot tartogatott erre az eseményre: hét ágra sütött a Nap, vörösen izzottak a hegyek, az állatok már a kertekben legelésztek és levéltakaró borította az erdők talaját. A lovak vígan húzták a szekeret, és végig az úton szólt a gyimesi magyar népdal.

Szanaszét, egymástól távol, a patakokban rendszertelenül állnak a házak, ahová nyolcadikosaink is hazajárnak. Az út során minden ilyen családot meglátogattunk, ők pedig süteménnyel, különböző italokkal kedveskedtek nekünk. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy udvaraikon táncoljunk, és kicsit megpihenjünk a rázós út után.

Miután visszatértünk kiindulópontunkhoz, az iskolához, a nyolcadikosok bemutatták csősztáncukat, hogy mihamarabb mások is beállhassanak a táncba. Ezt az eseményt várta mindenki. Megkezdődhetett a fergeteges mulatság, ahol nem is maradt ülve senki. Az est fénypontjaként a nagy koszorú került árverés alá, melynek összegéből a nyolcadikosok költségeit fedezték.

Mindenki számára nagy élményt nyújtott az est. Arra kell törekednünk ezután is, hogy fiataljainkat minél több élményben részesítsük, melyek megerősítik bennük a magyarság iránti szeretet. Olyan lesz a holnap generációja, amilyen a ma pedagógusa.