Jelenlegi hely

A hámosrokolyától a csángóruháig

Viseletkészítő műhely

/ Veres Emese Gyöngyvér /
veres.emese.gyongyver2024 képe
„Van azonban a leányoknak és fiatal menyecskéknek egy kiválóan, csak tánc alkalmával használt igen díszes öltözéke: a hámos rokolya, ez fekete a menyecskéknél, fehér a leányoknál, s mindig háznál szőtt kelméből kerül ki. Ezen ruhadarab szabása nagyon sajátságos, mert az a válltól a bokáig ér, s derékkal nincsen ellátva, hanem csak a cifra bogláros öv által van leszorítva.
 

A hámos rokolya a Barcaság és Hétfalu egyik különleges viselete, amely a helyi népművészet remek példája, és a múlt hagyományait eleveníti fel a mai napig. Orbán Balázs a Székelyföld leírása című művében az egyetlen részletes leírást adja erről a ruhadarabról, amelyet a hétfalusi nők és lányok viseltek különleges alkalmakkor, mint a konfirmáció, esküvő és ravatalozás.

A leírás szerint a hámos rokolya felső része egy mellényt pótol, amely a mellen kerekded kimetszéssel, a vállon átmenő keskeny kelme résszel és hátul is kimetszett résszel egybefüggésbe hozva díszítette a viseletet. A ruhadarab legnagyobb dísze a finom redőzés volt, amelynek elkészítése hatalmas figyelmet és mesterségbeli tudást igényelt.

A hámos rokolya rekonstrukciója, amelyet a Barcasági Csángó Kézművesek Egyesületének tagjai tűztek ki célul, valóban nem kis kihívás. A Csoóri Sándor Program segítségével a négyfalusi Népi alkotóműhelyben többek között azt tanítják, hogyan lehet az egykori viseletet újra elkészíteni, és miként lehet azt modern, mégis autentikus formában viselhetővé varrni.

A műhelymunkákon, melyek november 15-17. és 23-24. között zajlottak a türkösi Népi alkotóműhelyben, az alkotók Vargyasi Melinda népi iparművész vezetésével mélyültek el a hámos rokolya készítésének fortélyaiban. Az oktatás, amely februárban folytatódik, nemcsak a hámos rokolyát kívánja rekonstruálni, hanem lehetőséget biztosít arra is, hogy bárki, aki érdeklődik a csángó hagyományos ingek készítése iránt, elsajátíthassa azok varrását és hímzését is.

A műhelyek célja, hogy megőrizzük a múltat, miközben életben tartjuk a hagyományokat, így a fiatalok számára is átadhatjuk a népi iparművészet csínját-bínját. Ezen kívül a közösségi élmény és a kreatív alkotás öröme is hangsúlyos szerepet kapott, hiszen azok is részt vehettek a munkában, akik nem hámos rokolyát szerettek volna készíteni, hanem csak az egykori ingek és hímzések iránt érdeklődtek.

Ezek a műhelymunkák nemcsak a csángó kultúra megőrzésében játszanak fontos szerepet, hanem abban is, hogy a fiatalok számára élő kapcsolatot teremtsenek a múlt hagyományaival, és megtanítsák őket arra, hogyan építhetnek kapcsolatokat a helyi közösséggel, miközben tovább őrzik a régi mesterségeket.