A délelőtt folyamán a helyi óvodában és általános iskolában zajlott a foglalkozás, majd az esti órákban a Hagyományőrző Egyesület tagjainak tartottuk meg a bemutatót, népzenei kiskoncerttel egybekötve.
Nagy örömünkre szolgált, hogy a résztvevők élvezték az előadásokat, a közös éneklést, a hangszerek kipróbálása is nagy sikert aratott.
Torok Orsolyát megkértem, hogy meséljen az ott szerzett élményeiről:
"Amikor Erdélyben, Csernakeresztúron jártunk, mi vajdaságiak, muzsikát és mosolyt vittünk a csomagunkban, s mihelyt megérkeztünk, úgy viselkedtek velünk Juliska néniék, mintha már régóta hazavártak volna minket. Nehéz pár sorban visszaadni azt az érzést, ami ott született meg bennem. Melegség és rengeteg pozitív impulzus egy maroknyi lélekszámú falucskában, ami oly szép, mint a mese.
Az óvodában először megszeppenve pislogtak egymásra a gyerekek és a hangszerek, de néhány énekszó, húrsimogatás és csörgőzés után előbújtak az aprócska mosolyok. Majd kiválasztották a kedvencüket is, ami, a köcsögduda lett. Hasonlóképp, mint az iskolásoknál. Érett és jólelkű, jó képességű gyerekekkel találkoztam. Komolyan vették a hangszeres bemutatót, és -játékokat is. Mire végére jártunk annak, hogy miképp szólal meg a hegedű lelke, hol jön ki, amit mondani akar nekünk a citera, és miért vagyunk mi a legfontosabb kellékei a doromb játéknak, már meg is tanultuk, hogy miért "nem hord nadrágot a róka".
Leszállt az este, és mi izgatottan elvégeztük az utolsó simításokat dalcsokrainkon is. Megkezdtük az előadást, immáron fiatalemberekkel, hölgyekkel és idősebb érdeklődőkkel is kiegésztülve. Interaktívabb lett, mint amit terveztem, és ez volt a legjobb az egészben. Humorral és tudással minden határ átívelhető, s ez meg is történt velünk abban a csernakeresztúri tornateremben.
Végezetül pedig ismét egy meglepődés következett: ének-utazásunk végső állomása Bukovinára vezetett minket, ahol nagytüdővel együtt énekelt a legkisebb kisiskolás, a serdülő kiskamasz, a felnőtt, s a nagymama is. Páratlan és feledhetetlen élmény!
Hálásan köszönöm, hogy részese lehettem ennek a közösségnek, ha csak néhány napra is! Én mélyen a szívembe zártam azokat a közös órákat, örömzenélésünket és a csengő-zengő énekeinket."
