Advent vasárnapi ünnepi műsor és gyertyagyújtás a kisoroszi tájház udvarán
Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszakot jelenti. Kezdetét - mely egyben az egyházi év kezdőnapja is - régen éjféli harangszóval jelezték. Az adventi időszak az előkészület, várakozás, a reménykedés ideje, mikor a Megváltó érkezését várják. Erre utal az általánosan használt, latinból származó elnevezése csakúgy (advent, ádvent, az Adventus Domini=az Úr érkezése kifejezésből), mint magyarított úrjövet formája is.
Idejét a régi időkben böjttel is megszentelték, ezért emlegették Szeged környékén kisbűt, ádventbűt néven. Az elmélyedés időszaka ez, a zajos mulatságtól tartózkodtak, az emberek csak a disznótorok családias hangulatában olvadtak föl kissé.
Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adta meg. A hívek a hajnali sötétben ugyanúgy várták a napfényt, vagyis a Messiást, mint hajdan a próféták. Itt, Kisoroszon a hajnali misék hangulata már csak az idősebbek emlékezetében él, mikor a hívek a harang szavára az éjfekete sötétségben és fogcsikorgató hidegben gyalogoltak a római katolikus templom irányába, miközben az utcákon hol itt, hol ott tűnt fel az egyazon irányba tartó viharlámpások imbolygó fénye.
Ma az adventi koszorúkon lévő gyertyák lángja szimbolizálja a Megváltó érkezését jelző növekvő fényt. Ádvent négy vasárnapján Kisorosz lakóinak apraja és nagyja évek óta a tájház udvarának irányába igyekszik, hogy közösségben élje meg az időszak áldott hangulatát és lássa felgyulladni a fényt. Úgy mondják, évek óta ez a legtöbb embert megmozgató esemény a községben.
Petőfi programosként az első adventi vasárnap megszervezése és az ünnepség levezetése volt a feladatom, de természetesen a következő vasárnapok szervezésében is aktívan részt veszek majd. Itt az a hagyomány, hogy az első vasárnapra a kisoroszi fiatalok készülnek adventi műsorral. Az egyetemi és munkahelyi elfoglaltságok miatt nem volt egyszerű a próbák időpontját egyeztetni, de végül tartalmas, versekkel, egy Fekete István novellával és ádventi énekkel tarkított műsort hallgathatott az ünneplő sokaság. Négy kisoroszi fiatal és az örökifjú Gyöngykaláris Népdalkör előadása adta a rendezvény vázát, míg én a Kárpát-medence ádventi népszokásairól és hagyományairól tartottam előadást. Az a megtiszteltetés is engem ért, hogy – korábbi Petőfi ösztöndíjas társaimhoz hasonlóan – én gyújthattam meg az adventi koszorú első gyertyáját.
A lelkek felmelegedtek, de a maró hidegben a testek átfáztak, így igen jól esett gyertyagyújtás után, a Torontál által felszolgált meleg tea, forralt bor és sütemény. Csoportokban összeverődve, jóízűen beszélgetve élvezték az italok melegítő áldását, majd élményekkel telítve, de a metsző széltől űzve otthonukba indultak. Volt, kit az adventi koszorú lángjáról meggyújtott szentelt gyertyájának óvó fénye kísért hazáig. A következő héten az alsó tagozatos iskolások, a harmadik héten a felső tagozatos diákok tartanak ádventi műsort, míg a karácsony előtti utolsó vasárnapon a kisoroszi óvodások előadását élvezhetik majd a falubeli magyarok.
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Szent István Társulat kiadása. Budapest, 1973.
Gulyás Éva- Szabó László: Jeles napok. In. Bakó Ferenc (szerk.): Palócok IV. Eger, 1989.
A címben szerepelő Harmatozzatok, égi magasok kezdetű adventi miseének a 19. századtól az egész magyar nyelvterületen általánosan elterjedt volt.
