Jótékonysági koncert a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium javára
Nagy érdeklődés övezte az eseményt, a történelmi vonatkozású terem csaknem megtelt.
Részt vettek a Székelyföldi Kézilabda Akadémia tagjai, a székelyudvarhelyi önkormányzat képviselői, helyi civil szervezetek, a gimnázium pedagógusai és diákjai, ám sokan érkeztek a környező településekről is. Jelen volt az iskola „Véndiák Egyesülete”, amelynek tagjai az adomány egy részét fogadják annak érdekében, hogy arra fordítsák, amire a kollégistáknak legnagyobb szüksége van.
Juhász István szerint az eseménnyel egy rendkívül széles kört sikerült megmozgatni az összefogás jegyében: „Ez volt az első esemény, amit Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium tragédiája alkalmából szerveztek, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ebben a Magyar Kézilabda Szövetség, az „Együtt növünk fel!” kézilabdát támogató alapítványunk, valamint a Petőfi Program ilyen erővel tudott felvonulni. Sikerült beszélgetnem a gimnázium igazgatójával is, aki elmondta, hogy nagyon nehéz napjaik voltak és vannak, de nagyon örültek, hogy az Anyaország ilyen erővel és határtalan együttérzéssel viseltetik Székelyföld iránt.”
A „Határtalanul zenekar” nem titkolt célja a felnövekvő generációban a patriotizmus tudatának, és érzésének erősítése a történelmileg meghatározott művészeten, a népzenék és népdalok világán, valamint a legendás versek zenésített feldolgozásain keresztül. Ennek köszönhetően a zenészek fellépése óriási sikert aratott, a közönség háromszor tapsolta vissza az együttest. „Most nem a góloknak, és nem a győzelmeknek örültünk közösen, hanem egy másfajta apropóból jött össze a magyarság. A Délvidék, Székelyföld, Partium és az Anyaország képviseltette magát a zenekaron belül, ezzel is megmutatva, hogy közös feladatunknak tartjuk a nemzeti identitás, és az összetartozás erősítését a saját magunk eszközeivel. Ebben ugye a kézilabda az egyik eszköz és nekem meggyőződésem, hogy az a művészet, amely a közös történelmi gyökerünkből tevődik össze legalább akkora erővel bír.”
Az esemény résztvevői különös figyelmet szenteltek annak, hogy az est középpontjában ne csupán a gyász, hanem a közös reményteli jövő képe álljon. „A műsor egész hangulata azt éreztette, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, hiszen ahogy együtt voltunk a jóban, úgy együtt vagyunk a rosszban is, és van közös jövőképünk. Ez volt az egésznek a katarzisélménye.” mondta Juhász István, aki nem csak dobosként, hanem szervezőként is segítette a jótékonysági koncert sikerét.
