A Szentgericei Unitárius Egyházközség hálaadó ünnepén
Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy ezen a nevezetes országgyűlésen hangzott el, a világon először, a vallási toleranciára felszólító törvényi rendelkezés. „Az erdélyországbeli három nemzet”, a magyar, székely és szász nemzet képviselői 1568 vízkereszt napján tanácskozásra gyűltek össze Tordán, s január 6–13. között üléseztek, a mára már műemlékké nyilvánított tordai katolikus templomban. Az erdélyi reformátusok egy része az unitárius vallásnak nevezett antitrinitárius tanokhoz csatlakozott. Kolozsváron a magyar evangélikusok püspöke, a félig szász, félig magyar Dávid Ferenc előbb kálvinista, majd antitrinitárius, unitárius hitre tér. Ő János Zsigmond fejedelem udvari papja volt, s hatására maga a fejedelem is unitáriussá lett. Ekkor mondta ki a tordai diéta a négy vallás – a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius – gyakorlásának jogát, egyenjogúságát. A protestáns unitárius felekezet innentől számítja létjogosultságát, és Erdélyben az evangélikus (lutheránus) és a református (kálvinista) mellett létszámában, és javaiban is megerősödött. Maga a fejedelem, az európai műveltséggel rendelkező és több nyelven beszélő János Zsigmond is unitáriusként halt meg.
Az ünnepi istentiszteletet Kecskés Csaba esperes nyitotta meg, ezt követően Dr. Kovács Sándor történész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának tanára beszélt előadásában a korszak vallási és társadalmi viszonyairól. Méltatta János Zsigmond és tanácsadói környezetének munkáját, kiemelve Blandrata György (Giorgio Biandrata) udvari orvos, tanácsos és reformátor szerepét a vallási türelem erdélyi megvalósításban. Meghívott vendégek közül beszédet mondott még Farkas Dénes nyugalmazott esperes, felidézve az egyházközség múltját, és jeles személyiségeit. Mert hiszen ennek az egyházközségnek a templomában jelen van évszázados múltja is. A falu legszebb fekvésű és egyben legkorábbi épülete az unitárius templom, építését a 14. században kezdték el. Művészettörténeti szempontból legkülönlegesebb művészeti emléke az 1670-ben Gálfalvi Kozma Mihály festette kazettás mennyezete, amely Erdély korai festett mennyezeteinek egyik legértékesebb, épségben ránk maradt alkotása. A hálaadó istentisztelet megható pillanata volt, amikor a gyülekezet egyik legöregebb tagja, Iszlai Bálint bácsi elszavalta a Magyar Hiszekegyet. A vers üzenetében, hanghordozásában ott volt a versmondó dolgos és küzdelmes élete is, és hogy számára, a Nyárád menti székely-magyar ember számára mit jelent a haza: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában!”
Az anyaországot Mucsi Géza, Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár politikai tanácsadója képviselte. Az ünnepi istentiszteletet követően márvány emléktáblákat lepleztek le, az egyházközség iskolamestereinek és lelkészeinek névsorával, melyek a Nemzetpolitikai Államtitkárság anyagi támogatásával készültek és kerültek a helyükre, a templom portikuszához. A templom felújítására négy millió forintot biztosít a Magyar Kormány a Rómer Flóris terv keretében. Nemzeti gyásznapunkról sem feledkezett meg a gyülekezet, az istentisztelet végén, egy perces néma főhajtással emlékeztek a tizenhárom aradi vértanúra. Az istentisztelet után a hívek kivonultak az újonnan felállított székelykapuhoz, amit Szőcs Antal polgármester és Mucsi Géza politikai tanácsadó ünnepélyesen, szalagátvágással átadtak a szentgericei unitárius gyülekezetnek és a falu közösségének.
Isten tartsa meg gondoskodó kegyelmében a szentgericei unitárius gyülekezetet, és a falu egész közösségét! Erősítse hitüket, mert hiszen a hit, bármilyen vallásúak és felekezetűek is legyünk, Isten ajándéka!
