Jelenlegi hely

Hogy a magyar nyelv ne vesszen el – ezért dolgoznak a linzi hétvégi magyar iskola és óvoda pedagógusai

/ Varga Gabriella /
varga.gabriella képe
Nincs olyan nemzeti vagy egyházi ünnep köré szerveződő program, évforduló, történelmi megemlékezés Felső-Ausztriában, amelyen a linzi hétvégi magyar iskola és óvoda növendékei ne szerepelnének, sőt utóbb néptánccsoportban is megmutatják tehetségüket. Kéthetenként szombaton 11 és 13 óra között a magyar iskola padjaiban ugyanis olyan sokrétű ismeretet szereznek, olyan kiváló pedagóguscsapat foglalkozik velük és olyan remek, összetartó és kreatív közösség veszi körül őket, hogy ez a legkisebbekben is megszüli a hozzájuk tartozás vágyát és kedvét. A Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületén belül tizenhat éve működő tanintézmény Welsben a Magyar Katolikus Lelkipásztori Központban tartja foglalkozásait, s hogy miért érdemes a magyar gyerekeknek oda eljárniuk, ennek néztünk utána.
Farsang a linzi hétvégi magyar iskolában 2014-benFarsang a linzi hétvégi magyar iskolában 2015-benFarsang a linzi hétvégi magyar iskolában 2015-benA felső-ausztriai magyarok 2016. májusi és júniusi programnaptára

A ’70-es években, amikor még az Isteni Megváltóról nevezett magyar nővérek Senefeldestrasse 6. szám alatti házában, az épület Linzi Egyházmegye tulajdonában lévő részében működött a Magyar Katolikus Lelkipásztori Központ s ugyanott tevékenykedett a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete is, az akkoriban alakult cserkészcsapat keretében történt próbálkozás a magyar nyelv oktatására, ám a kellő érdeklődés elmaradása miatt ez a kezdeményezés akkor még nem járt sikerrel. Jóval később, az ezredforduló küszöbén, Simonffy Erika kultúregyesületi elnök vezetése alatt, Szabó Ernő magyar lelkész és Sági (Mészáros) Zsuzsa fiatal tanárnő szorgalmazta a Hétvégi Magyar Iskola elindítását Linzben. „1999-ben érkeztem Linzbe – mondja Ernő atya –, és amikor értesültem arról, hogy Bécsben van magyar iskola és óvoda, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó lenne egy ilyet Linzben is elindítani. Korábban mások is gondolkoztak már ezen, de el kellett jönnie a pillanatnak, amikor az ehhez szükséges feltételek mind rendelkezésre álltak. Rögtön helyet biztosítottam az iskolának, a kijelölt termeket felújítottuk, és hála Istennek, lelkes magyarországi tanárnők is fontosnak tartották az ügyet s azonnal hozzá is kezdtek a munkának. Így indult el Linzben 2000. március 4-én a hétvégi magyar iskola és rövidesen az óvoda is.”

Míg családi okokból Bécsbe nem költözött, 2003-ig az alapító Sági Zsuzsa volt az iskola koordinátora és tanárnője, sőt azt követően további négy évig – 2007-ig – Bécsből is jelentős részt vállalt az iskola vezetésével járó teendőkből, a feladatkört tőle átvevő Kovács Enikővel együtt. Jelenleg az iskola tantestületében pedagógusként a kezdetektől jelenlévő és Linzbe a hetven kilométernyire lévő Vorchdorf-ból bejáró Sebestyén Margit (képünkön) látja el a hétvégi magyar iskola koordinátori szerepét.

Az iskola és az óvoda a 80. sz. Árpád Cserkészcsapattal párhuzamosan működik. Kéthetente két órát – minden második szombaton 11-től 13 óráig, a cserkésztevékenységet megelőzően – foglalkoznak a pedagógusok a gyermekekkel és a fiatalokkal (ezek az időpontok csak ünnepnapok vagy hosszú hétvégék esetében tolódnak el). A 8–11 éves korosztályt hosszú ideig Kovács Enikő (képünkön) oktatta, sőt egyetemi tanulmányai miatt bekövetkező visszalépése után is sokáig továbbkoordinálta az iskolát. Az egyre bonyolultabb, nagyon szigorú feltételeknek megfelelő pályázati beadványokat is a mai napig ő írja és az elszámolásokat is ő készíti el, amiért nagyon hálás neki a tantestület és a kultúregyesület.

Kovács Enikőtől rövid időre Rottensteiner Ildikó vette át az oktatást, az ő helyére pedig Froschauer Ildikó lépett. Három éve, Linzbe költözése után Medve Alexandra (képünkön), pedagógus lévén nyomban jelentkezett, hogy szívesen vállalna tanítást az iskolában. Akkoriban a tanintézmény – Froschauer Ildikó gyermeknevelési szünete miatt – éppen tanárnőt keresett, így azóta Alexandra foglalkozik az alsó tagozatosokkal. 

A 12–17 éves diákokat ez idő tájt Sebestyén Margit tanárnő, az intézmény jelenlegi koordinátora oktatja.

A hétvégi magyar iskola valójában egy iskolán kívüli nyelvfejlesztő és nyelvápoló tevékenység, amely a magyar nyelv megőrzéséért, kultúránk és hagyományaink átadásáért, erősítéséért jött létre. Alapvető cél a magyar nyelvű írás és olvasás elsajátíttatása, ami mellett népi játék, népzene, népdaltanítás is helyet kap – ezt a gyerekek nagyon kedvelik –, mi több az oktatók a rendelkezésre álló időkeretben rendszerint a történelemismeret-átadásnak is megtalálják a helyét és módját. Mindezeknek megfelelően a tanórákat hagyományos tanítási terveken alapuló, pedagógiai módszerekkel, de nagyon játékosan, a gyerekek érdeklődésének, életkori sajátosságainak és nyelvi ismereteinek megfelelően állítják össze. Az iskolások csoportjait még alcsoportokra is osztják, hogy a gyermekek kíváncsiságát „testreszabott” feladatokkal fokozzák.

A legkisebbekkel tavaly nyárig a Linztől száz kilométernyire lévő Bad Ischl-ből bejárt Grassecker Ács Magdolna óvónő foglalkozott, s miután ő egészségi okokból visszavonult, helyét rövid időre Varga Ildikó, majd 2016 februárjától Gilián Edina vette át. Egy időben az ovisok létszáma ugrásszerűen megnőtt, akkor Grassecker Magdolna lánya, Anita is rendszeresen besegített a tevékenységbe. A magyar óvodából kikerülő iskolaérett gyerekek legtöbbje folytatja az anyanyelvi iskolában ismeretei bővítését.

Egy könyvtár alapításának az ötlete is megszületett 2007-ben, amiről tudomást szerezve, több család adományozott az iskola számára magyar nyelvű gyermek-, irodalmi, történelmi és vallási témájú könyveket. Ezt a készletet a pedagógusok kibővítették az általuk vásárolt kiadványokkal és 2008-ban megkezdték a könyvek állományba vételét. Ebben a munkában az iskola nagyobb diákjai is segítettek: ők válogatták, írták meg és ragasztották a könyvtári jelzőlapokat a könyvekbe. Ezzel a tevékenységgel, túl azon, hogy közelebb kerültek a könyvek világához és megismerték a formálódó iskolakönyvtár kínálatát, egy-egy érdekes kötetcím vagy szép színes képeskönyv meg is hozta a kedvüket a belelapozáshoz, olvasáshoz. A könyvek regisztrálása 2009-ben fejeződött be, azóta több mint félezer könyv áll a linzi hétvégi magyar iskola diákjai, de minden más érdeklődőnek is a rendelkezésére.

A pedagógusok és a szülők között is igen jó a kapcsolat, és szoros a tanárok együttműködése a tanítást követő cserkészfoglalkozás vezetőivel is. A hagyományos tanórákon kívül a hétvégi magyar iskola diákjai rendszeresen szerepelnek a mikulás-, a karácsonyi és az anyák napi ünnepségeken – ezeket az ünnepi programokat az iskola a cserkészcsapat vezetőivel együtt szervezi. Egy alkalommal igen nagy élményben volt részük a kicsiknek, amikor anyák napján a linzi magyar rádióban szavalhattak verseket Grassecker Magdolna óvónő vezetésével. A karácsonyi ünnepségen a nagyobbak a cserkészekkel együtt színdarabot szoktak előadni, az ovisok és a kisiskolások pedig énekekkel és versekkel lepik meg a közönséget.

  

A diákok hasonlóképpen örömmel vesznek részt a kultúregyesület irodalmi és történelmi témájú rendezvényein, legutóbb a március 15-i ünnepségen szavalt Petőfi Sándor- és Arany János-verseket Jánics Janka, ifj. Medve Alexandra, Peiter Zalán, Spisák Karina és Szarvas Vivien. Mindig nagy élményt jelent a tanulóknak a közös versmondás, éneklés, amikor a szülőkhöz szólva vagy a szülőkkel együtt állhatnak közönség elé és büszkélkedhetnek magyar nyelvi tudásukkal. A felső-ausztriai magyar diákok többször részt vettek Bécsben a költészet napi, országos szintű szavalóversenyen, 2009-ben ketten díjat is nyertek.

A 2012-ben Welsbe költözött Magyar Katolikus Lelkipásztori Központ épületében működő linzi hétvégi magyar óvoda és iskola diákjainak létszáma – mivel az oda beiratkozás nem kötelező jellegű – változó. Nem ritka, hogy a kezdeti lelkesedés év közbeni lemorzsolódásba torkollik, viszont vannak nagyon kitartó szülők is, akik a kisebb-nagyobb távolság ellenére is esztendők óta minden szombaton rendszeresen elviszik gyerekeiket a magyar iskolába. Ők nyilván tisztában vannak azzal, hogy az anyanyelv megőrzésének ez egy nagyon fontos módja és eszköze. A gyermek ezt még nemigen tudja megítélni, később, felnőtt korában fogja majd értékelni, hogy foglalkozott ezzel vagy éppen fogja majd sajnálni, hogy nem foglalkozott ezzel gyermekként. Most a szülőknek kell ösztönözniük őket erre és nekik kell vállalniuk az időráfordítást és a fáradságot – a többi a pedagóguson múlik, ha ugyanis a foglalkozásokat a gyerek kellően tartalmasnak, érdekesnek találja, akkor szívesen marad az iskolában.

A legmagasabb tanulói létszám eddig húsz és huszonöt között mozgott, jelenleg az alsó tagozaton hét gyerek tanul, a nagyobbak korcsoportjába ketten járnak. De olyan is volt a korábbi években, amikor Sebestyén Margit egyetlen gyermekkel foglalkozott, de ő akkor sem adta fel. „Ha egy gyerek van, akkor is csináljuk. Hogy a magyar nyelv ne vesszen el” – mondják a pedagógusok, és hozzáteszik: „Várjuk a gyerekeket az iskolába is, az óvodába is és nagy szeretettel foglalkozunk velük.”

Tőkés Enikő, a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének elnöke nem győzi hangsúlyozni: hálás köszönet jár a tanításban részt vevő tanároknak sok éves, kitartó munkájukért, a szülőknek és a gyerekeknek, akik minden nehézség ellenére hűséges tagjai az iskolának, és végül, de nem utolsósorban minden olyan egyesületi és egyesületen kívüli személynek, aki az elmúlt években tanáccsal, jó szóval vagy bármilyen módon segítette az iskola fennmaradását és működését.

Nemcsak reméljük, de hisszük is, hogy a linzi hétvégi magyar iskolának és óvodának a jövőben is lesznek ilyen elkötelezett fenntartói, működtetői és segítői, és az intézmény lankadatlanul dolgozhat azért a nemes célért, amit a zászlajára tűzött – azért, „hogy a magyar nyelv ne vesszen el!”