A Dél-Erdélyért Kulturális Társaságnál végzett tevékenységem gerincét (hosszú, nyúlánk, zsiráfénál is hosszabb csigolyákkal) a Nyugati Jelen digitalizálása alkotja. Heti szintem 37 órát töltök fotózással, nagyítással, képválogatással és -vágással, kontraszt-, fényerő-, telítettség-, és élességállítással. Amint teljes mértékben olvashatónak találom az adott lapszám adott oldalát, elkezdem pdf dokumentumba rendezni.
A pdf dokumentumokat módszeresen elnevezem, majd az évfolyamnak megfelelő mappába helyezem. Bár módfelett monotonnak, halálian unalmasnak, magányosnak és haszontalannak, kreatív energia gyilkosnak tűnik ez a munka, azért néhanapján némi örömcsöppet ki lehet mellette/ellenére csikarni belőle, ugyanis: nem igényel teljes mértékű figyelmet. A kezem, szemem dolgozik, de az elmém, a gondolataim könnyűszerrel kalandozhatnak.
Temérdek podcast-ot, előadást, elemzést hallgattam meg az elmúlt 8 hónapban. Rengeteg lapszámot hagyok papír formában Déván. Képtelenség 9 hónap alatt sok évnyi 8-12-20 oldalas napilapok anyagát elektronikus formátumúvá tenni (és talán pár hónap és egy robot könnyűszerrel, sokkal magasabb minőségben, sokkal rövidebb idő alatt elvégzi e feladatot). Így az ösztöndíjas kiküldetés vége felé közeledvén úgy gondoltam, ildomos a legfőbb (de messzemenően a legalacsonyabb fokú társadalmi haszonnal rendelkező) feladatomról, annak tárgyáról is szót ejteni.
A 2020-as évek elején a Nyugati Jelen szerkesztősége illetőleg vezetősége gondolt egyet: a papírt „kütyükre” cserélte. Az 1990 óta (1989 decemberében Jelen napilapként indult) minden nap papíron olvasható (Arad, Temes, Krassó, Hunyad és Fehér megyében) regionális lap másféle hordozóanyagra került. Számos megye szerkesztőségi épületére lakat került. Szinte egyik napról a másikra zárták be őket. Mentorom több ezer Nyugati Jelen lapszámot „mentett meg” az enyészettől, a ledarálástól és újrahasznosítástól. A lap azóta online formában olvasható.
Sokakban felmerülhet a kérdés e döntés létjogosultsága kapcsán: szükség van egyáltalán a mai világban papír alapú sajtótermékekre?
2025. januárjában újabb változás következett be a nagy múltú lapnál, napilapból hetilappá vált. Irházi János, újságíró szerint több okra vezethető vissza, hogy ez megtörtént. Szerinte tévútra vezetett az öt megyére való kiterjesztés.
A Vörös Lobogó, a Jelen, majd Nyugati Jelen mindenki szívében, tudatában aradi magyar napilap (szépen példázza ezt az, hogy alig egy évtizede több előfizetője volt a lapnak Kisiratoson (Arad megye), mint Temesben, Hunyadban, Fehérben, és Krassó-Szörényben összesen). A döntéssel az aradi nyomtatott napi sajtó története, az 1861-ben indított Alföld indulásától számolva, 164 év után véget ért.
Bízom benne, előbb-utóbb (de inkább előbb, mint utóbb), sikerült elérnem mentoromnál, hogy megengedje, hogy a köz számára is elérhetővé váljon az anyag a digiteka.ro vagy az Arcanum felületén. Bár "nemzeti kincsnek" nem nevezhető, hiteles (többnyire) kordokumentumként szolgálhat az emberek számára.
