Ausztriában öt Petőfis teljesített szolgálatot, mindannyian bécsi székhellyel. Bedőcs Krisztina legfőbb feladata a Bécsi Napló korábbi számainak archiválása volt, melyre eddig nem került sor. Emellett elkészítette a lap repertóriumát. ,,Kérem a következőt!” címmel orvosi előadást tartott, amely eddig a Semmelweis Orvosi Egyesület szakelőadói rendezvénye volt szakmabelieknek, most azonban a nagyközönséget szólították meg – sikerrel. Krisztina időközben úgy döntött, hogy visszatér hivatásához, a kajakozáshoz, ezért helyette érkezett Gecse-Madaras Júlia. Júlia folytatta a megkezdett munkát, rendszerezte a Bécsi Napló könyvtárát, valamint részt vett a lap szerkesztésében és lektorálásában is. Besegített a Bécsi Magyar Iskola és a Központi Szövetség adminisztrációs teendőibe: közgyűlést szervezett, tartotta a kapcsolatot a tagszervezetekkel, irodai munkát végzett.
Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalához érkezett Keller Rita, aki hiánypótló tevékenységet végzett grafikai munkájával. Az ernyőszervezet számára plakátokat tervezett, bemutatkozó videót állított össze. Kezelte a Kerekasztal és az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének (AMAPED) weboldalait és közösségi oldalait – utóbb az Europa-Clubét is létrehozta –, hogy ezzel is szélesebb körben lehessen népszerűsíteni az egyesületek munkáját, sikereit. Napi szinten a legfrissebb információkkal, fényképekkel, plakátokkal aktualizálta a felületeket.
Miklós Tünde igazi mindenes volt az ösztöndíjasok között. Kéthetente szombat délelőtt honismereti foglalkozásokat tartott, melyeknek témái a magyar történelem, híres magyar emberek, jellegzetes magyar épületek, találmányok voltak. Filmklubot szervezett, ahol olyan magyar filmeket vetítettek és beszéltek meg, mint a Macskafogó vagy a Szabadság, szerelem. Két fotópályázatot is kiírt, az egyikre a bécsi magyar vonatkozású épületek, városrészek fotóit várták, a másik témája a tavasz volt. Tünde részt vett az első alkalommal megrendezett Bécsi Magyar Diáknapok szervezésében is, ő hozta össze az esemény labdarúgó-bajnokságát. A bécsi magyar vonatkozású gasztronómia is sokat köszönhet neki, mert felkereste a hagyományos magyar konyhákat, vendéglőket, és ezekről cikksorozatban írta le tapasztalatait.
Varga Gabriella szolgálati ideje alatt Ausztria öt tartományában szervezte, vezette és dokumentálta fogadószervezete, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége és partnerei rendezvényeit. Nagy lendülettel és lelkesedéssel kapcsolódott be a Márton Áron Emlékévbe, ünnepi alkalmakat szervezett az 500 éves csíksomlyói kegyszobor és a 300 éve könnyező máriapócsi kegykép köszöntésére; megemlékezett az aradi vértanúkról, az 1956-os forradalom áldozatairól, a magyar kultúra napjáról, hogy csak párat említsünk az általa szervezett események közül.
A lengyelországi magyarok Csordás Emőkétől az oktatás terén kaptak nagy segítséget. A Varsói Egyetem Magyar Tanszékén belül a fiataloknak rengeteg nyelvi gyakorlatot állított össze a legváltozatosabb témákban (budapesti bérházak; Újévi babonák, szokások; divat és öltözködés stb.) A Divéky Adorján Hétvégi Magyar Iskolában minden második szombaton a Betűvető csoportot vezette, ahol nyelvtant, helyesírást gyakoroltak a fiatalok. Emellett társasjátékozást, kirándulást, filmklubot szervezett minden korosztály számára.
A Prágába kiküldött Marton Sára legfontosabb eredménye a Nyitnikék néptánctanfolyam létrehozása. A 16-24 fős csoport először mezőségi, majd gömöri és széki táncokat tanulhatott. Sára másik eredménye az Ostraván létrehozott Fiatalok Magyar Klubja. A havonta megrendezett találkozókon magyar filmeket néztek, főztek, de volt közös falmászás és gokartozás is.
A Petőfisek az ,,elfelejtett” területeken is nagyon aktívak voltak, rengeteg pozitív visszajelzést kaptak. Varga Gabriella tevékenységük esszenciáját úgy fogalmazta meg, hogy ők holnapot szerkesztenek a külhoni magyaroknak.
