Elég-e a magyar identitás megőrzéséhez a nyelv ismerete és gyakorlása?
Tud-e közösséget vállalni valaki egy nemzettel, ha annak történelmét, szokásait, kultúráját nem ismeri?
A válasz határozott „nem". Ez a gondolat jelentette a kezdő lökést, mely az előadások meghirdetéséhez vezetett.
Az eddigi alkalmakon Magyarország természeti- és településföldrajzával ismerkedtünk meg, hogy a későbbi történelmi eseményeket már el tudjuk helyezni topográfiailag is.
A november-decemberben tervezett néprajzzal kapcsolatos témák szempontjából már fontos szerepet kap mind a geográfiai, mind a történelmi ismeretanyag, a jövő évben pedig tovább építkezünk erre az egyre stabilabbá és többrétegűbbé váló alapra.
A tervek szerint májusban már olyan témákban is otthonosan mozognak majd a szkopjei magyarság tagjai, mint a népi kultúra, művészet, a klasszikus magyar ételek, táncok, mesék és hiedelemvilág, történelmi és nemzetiségekkel kapcsolatos sztereotípiák, sport, politika vagy akár viccek.
A kurzus további előnye, hogy a szervezet tagjai egymást is jobban megismerik, hiszen az augusztus végén megalakított nyelvi csoportok tanulói vegyesen látogatják az előadásokat. A magyar nyelvet korábban nem, vagy csak rövid ideig tanuló „Kezdők”, valamint a nyelvtanban már jártasabb „Haladó I.” és az anyanyelvi szinten beszélő „Haladó II.” elnevezésű szekciók tagjai így heti rendszerességgel találkoznak. Ennek a csoportdinamikára való pozitív hatását máris tapasztalhatjuk a közösségen belül.
A tagok által egyszerűen csak "történelemórának" nevezett alkalmakon egyszerre erősítjük tehát a magyar identitást és a szervezeten belüli kapcsolatokat. Úgy gondolom, itt, az anyaországtól messze mindkettő egyformán létfontosságú.
