Jelenlegi hely

Ignácz Rózsára emlékeztek Fogarason

„Gázolás a zebrán!”

/ Kolumbán Zsolt /
kolumban.zsolt képe
Ezzel a címmel jelent meg a hír, amely tudatta, hogy 1979. szeptember 25-én, tragikus körülmények között elhunyt Ignácz Rózsa. Ez alkalomból tartottak a fogarasi magyarok megemlékezést szeptember 25-én, halálának 39. évfordulóján, a magyar közösségi házban. Idén márciusban „Ignácz Rózsa arcai" címmel időszakos kiállítás nyílt Fogarason, a közösségi ház folyosóján, amely bármikor megtekinthető.
’’Ignácz Rózsa arcai” kiállítás, FogarasIgnácz Rózsa első regénye, 1937Megemlékezés a fogarasi magyar közösségi házbanIgnácz Rózsa emlékmű, Kovászna

A kiállítást Szebeni Zsuzsanna színháztörténész, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője nyitotta meg, és mutatta be. Ignácz Rózsa életútját Tautu Eszter nyugalmazott magyartanárnő ismertette a jelenlévőkkel.

Ignácz Rózsa magyar színésznő, író, műfordító a háromszéki Kovásznán született, kilenc éves volt, amikor a család Fogarasra költözött. Férje Makkai János újságíró, politikus, fia Makkai Ádám Kossuth-díjas költő. Színésznőként kezdte pályafutását. A budapesti Nemzeti Színház tagja, 1940-ig a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója volt. Erdélyi rokonai biztatására kezdett el írni. Első regénye, az 1937-ben megjelent „Anyanyelve magyar”, tizenhat kiadást ért meg. Váratlan sikerét annak köszönhette, hogy valami szokatlanul újat hozott a Trianon-fájdalom irodalmába. Nem sírt, nem jajveszékelt, nem hőbörgött, hogy „mindent vissza!”, hanem reálisan ábrázolta a kolozsvári magyarok életét a román uralom alatt. Magyarországot „második hazájának” tekintette. „Kéthazájú embernek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország közt.” - nyilatkozta egyszer. Regényét olaszra is lefordították s mire négy újabb, erdélyi tárgyú kötete megjelent, helye biztosítva volt a magyar irodalomban. A „Mámoros malom” című, a somogyvámosi cigányság életéről szóló könyve 1947-ben még a könyvkiadás államosítása előtt jelent meg. Igazi író nem tudja abbahagyni az írást és a társadalombírálatot. Ő is ezt tette. ”Ünnepi férfiú” és „A vádlott” című „fiókregényei” halált megvető bátorságú hadüzenetek voltak Sztálinnak. Kodolányi János ezt írta róluk: „Több mint erdélyi, több mint magyar, több mint református, több mint asszony, a teljes ember jelent itt meg”. Ugyanez történt a „Torockói gyász” esetében is, amelyből mindenki 1956 allegóriáját olvasta ki. Az ifjúsági regényként „14 éven felülieknek” ajánlott regény négy kiadást ért meg, mindegyik esetben harminc ezres példányszámban. A felnőttek, összekacsintva, mondogatták: „Elmúltam 14, olvashatom.” 1967-ben írta a „Papírmalom” című regényét, amelyben felidézi a serdülőkorát és gyermekkori emlékeit, név szerint említi meg fogarasi barátait.

Forrás: Feiszt György

Ignácz Rózsa 1979 szeptember 25-én, 70 évesen hunyt el Budapesten, egy autóbusz ütötte el. „Kit miben elhívott az Úr, abban legyen hű.” - ez volt a hitvallása és ez lett sírfelirata is.