Szeptember 22-én a helyi református egyházközség szervezte meg a II. Vízaknai Magyar Napot, amelyet 2017-ben a Petőfi Sándor Program akkori ösztöndíjasa, Bajusz Erika és mentora, Csíki-Mákszem Lóránd református lelkész álmodott meg. Az egész napos rendezvénynek a vízaknai református templom és az annak udvarán található közösségi helyiség adott otthont. A 13. században épült templom erős falai minden értelemben szinte egyetlen megmaradt bástyáját képezik a helyi magyar közösségnek.
A szervezési feladatok oroszlánrészét, az előkészületi munkát a református egyházközség oszlopos tagjai vállalták magukra. Egy héttel az esemény előtt már nagy volt a készülődés, takarítás, szombaton kora reggeltől pedig a sütés-főzés. Tavalyihoz hasonlóan a program tíz órától ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Miklósi Mátyás Csaba erzsébetvárosi lelkipásztor hirdetett igét. Méltó kezdete volt ez a napnak, a résztvevők erős lelki töltetet kaptak nemcsak a nap további programjaihoz, hanem a vízaknai maroknyi magyarság egész éves közösségi munkájához is. A tiszteletes úr kiemelte a közösségi vezetők elengedhetetlen szerepvállalását, valamint az összetartás fontosságát, amely egyetlen megmaradási módja a magyarságnak itt, az erdélyi végeken. „Annak ellenére, hogy száz év elteltével negyedére csökkent a vízaknai magyarság, annál inkább megerősödött ez a közösség” – emelte ki prédikációjában Miklósi Mátyás Csaba, a Brassói Református Egyházmegye újonnan megválasztott esperese, aki külön köszönetet mondott az egyházközség aktív tagjainak, gondnokainak, presbitereinek, Csíki-Mákszem Lóránd tiszteletes úrnak, valamint a Petőfi Sándor Program működtetőinek, és egyben Isten áldását kérte további munkájukra. Az istentisztelet után közösen énekeltük el a Himnuszt.
A biztató és lelket melengető gondolatok után a feldíszített közösségi teremben Csíki-Mákszem Lóránd lelkész kezében megpendült az elektromos gitár, és felcsendültek a klasszikus magyar slágerek, kezdetét vette a kötetlen társas összejövetel. A közösség ma is aktív férfikórussal (dalárdával) dicsekedhet, így szépen, tisztán szóltak a közismert dallamok délután egy óráig.
Három órától a népi játszóház a gyermekeket szólította meg. A Petőfi Sándor Program idei ösztöndíjasának vezetésével és a helyi fiatalok segítségével kézműves foglalkozáson vettek részt a közösség kisebb tagjai, akik kukoricacsuhéból virágokat és makramékarkötőt készítettek. A népi játékok után, öt órától táncház következett. Angyal Réka vízaknai és Gresa Dávid nagyszebeni ösztöndíjasok vezetésével moldvai csángó táncokat tanultak a jelenlévők.
Hét órától – a Kovászna Megyei Tanács anyagi támogatásával – a sepsiszentgyörgyi Evilági zenekar ünnepi koncertje következett a vízaknai református templomban. A háromtagú felállásban érkezett zenekar megzenésített versekkel, népdalfeldolgozásokkal és gyermekdalokkal örvendeztette meg a nagyérdeműt. A zenekar igyekezett interaktívvá tenni az élményt, együttgondolkodásra, játékra és közös énekre buzdította a közönséget. A verses dallamokon keresztül barangolhattunk az erdélyi tájakon, miközben mesék és mondák elevenedtek fel előttünk.
A nap megkoronázásaképp fél kilenctől a kötetlen együttlét, tánc és szórakozás kapott szerepet, kosaras bál volt, amelyen szép számban tiszteletét tették családok és a fiatalabb generáció képviselői egyaránt. A magyar tánczene és a jól ismert mulatós dallamok csendültek fel a közösségi teremben. Kiváló hangulatban telt az este. Itt mutatkozott meg igazán, hogy összeszokott, egymás társaságát kedvelő, erős baráti társaság a vízaknai magyar közösség, amely fáradságot nem ismerve, szabadidejét is feláldozva, jókedvvel, örömmel tesz a magyar közösség megmaradásáért. Érzik és tudják, hogy csak úgy maradhatnak magyarok még hosszú évtizedekig ezen a vidéken, ha együtt, közösségben, egymást segítve a fiatalokkal is megismertetik magyar értékeinket.
