Interjú Francia Gyólai Klárával
Ősszel belecsöppentem egy lüktető közösségbe, egy olyan közösségbe, ahol minden egyesületnek különböző művészeti szakosztálya van; néptánc, népdal, színjátszó, zenei-, néprajzi… és még sorolhatnám. Egyszóval, minden művészeti ágnak, külön-külön meg van a maga „mini szervezete”. Szintén ősszel történt, hogy részt vehettem egy taggyűlésen. Ott arra lettem figyelmes, hogy bármiről is esik szó, mindig mellé teszik, hogy: az aratás, szüret vagy almaszedés után, előtt stb... Kíváncsi voltam a helyiek mindennapi életére, ezért elmentem egy nap én is almát szedni. A hajnali kelés, majd nyolc óra fáramászás és almaszedés után, nem hogy egy néptánc vagy kórus próbán nem tudnék megjelenni, de még egy sort sem kívántam olvasni kedvenc regényemből. Azóta, szerelmes csodálattal tekintek ezekre az emberekre!
Szilágyin, a József Attila Egyesület a művészetek gyűjtőhelye. Nem mellesleg, idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját! Két kórussal büszkélkednek, a Búzavirág női-, és a Borvirág, férfikórussal, valamint a Mosoly Színjátszó Társulattal. Hosszú szünet után újra összeállnak, és egy hatalmas dobással készülnek a folytatásra. Az újrakezdésről, Francia Gyólai Klárát kérdeztem, aki az előadást rendezni fogja, és aki mindennek a mozgatórugója.
- Kérlek, mesélj kicsit Szilágyiról, mióta élsz itt, mit szeretsz benne legjobban?
„Szilágyi lakos vagyok 2000. szeptember 16-a óta, miután házasságot kötöttem a férjemmel. Még azelőtt lehetőségem volt megismerni az itt lakókat, mert sok időt töltöttem a faluban. Így, nekem is volt szerencsém részt venni a különböző szervezett rendezvényeken. Még most is felejthetetlen számomra az a megismételhetetlen faluévforduló, amikor Nagybaracskáról, a testvér faluból, vendégeket fogadtunk, a 100 éves Szent István templomunk fennállása alkalmából. Mivel Bánátból, Nagybecskerekből kerültem ide, számomra hihetetlen volt, hogy egy olyan közösségnek lettem része, ahol szinte mindenki magyarul szól hozzám. Sajnos ez már nincs így…”
- Mesélj a sikereitekről, milyen előadásokra vagytok a legbüszkébbek?
„Eddigi legnagyobb sikerünk, (Ray Cooney) „A miniszter félrelép” című előadásunk volt, én is ezzel a darabbal léptem először a színpadra. Ez nagy kihívás volt számomra, mert abban az évben mi rendeztük Szilányin az Amatőr Színjátszók Találkozóját (Jövőre lesz a 24. találkozó. - A szerk.). A darabot Kuntity Zámbó Klementina rendezte. Azóta is nagyon szeretem a színjátszást.”
- Mióta szünetel a társulat, mi ennek az oka?
„Igazából teljesen nem mondhatom, hogy szünetelt a csoport, mert a falunkban megszervezett „Vidám esten” és „Négyesfogaton”, eddig is aktívan részt vettünk. Jeleneteket és rövidebb bohózatokat állítottunk össze.” (A Négyesfogat egy amatőr művészeti mozgalom, 1968-tól létezik. A térség - Nyugat-Bácska, Vajdaság - négy települése, Kupuszina, Szilágyi, Doroszló, Gombos egyesületeinek színjátszói, szavalói, énekesei és táncosai minden évben elkészítik saját műsorukat, majd ezeket minden résztvevő faluban bemutatják. - A szerk.).
- Mi adta a motivációt, hogy újrainduljatok?
„Fájó pont volt az, hogy „A miniszter félrelép” óta, nem rendeztünk nagy volumenű, teljes előadást. Hosszabb idő óta szeretnénk újra előállni valami hasonlóval, és részt venni az amatőr szemlén. A kupusziniak kérték, hogy mindegy mivel, de jelenjünk meg a szemlén. (2019.-ben, Bácskertes/Kupuszina ad otthont az Amatőr Színjátszók Találkozójának. - A szerk.) Ez plusz löketet adott nekünk. Szerintem, a színjátszás iránti nagy szeretet, az mindig is meg volt bennünk.”
- Mi lesz az első bemutató, mikor és hol adjátok elő?
„A Mihályfy Sándor által rendezett, mindenki számára kedves magyar filmet álmodtuk, álmodjuk színpadra, az “Indul a Bakterház” című vígjátékot. A bemutatót, 2019. március környékére tervezzük, és „itthon”, Szilágyin lesz a bemutató.”
- Miért épp erre esett a választásotok?
„Ezzel a darabbal már régóta; évek óta szemezünk… a forgatókönyv is meg volt már, sőt évekkel ezelőtt már tartottunk belőle olvasópróbát is! Ehhez a próbához tartozik egy különösnek mondható történet; megjelent egy mindenki számára ismeretlen férfi, akitől valahogy senki nem merte megkérdezni, hogy kicsoda ő… mindenki kínosnak érezte, azt hittük, ismerősünk, vagy valaki rokona, csak nem emlékszünk rá. Ez a férfi, a próba végeztével, eltűnt, és vitte magával a forgatókönyvet is. Soha többet nem láttuk. Azóta se tudjuk ki volt ő, és hogy vajon mire kellett neki a példányt, és azt se tudjuk, honnan tudta, hogy mi akkor próbát tartottunk. Most még egyszer nekifutunk, eddig nem volt bátorságunk bevállalni. Nagyon sok minden közbe játszott, de most jól állnak a csillagok!”
- +1-Sorold fel a tagokat!
"Pásztor Zdrávko, Toldi Krisztián, Bársony Adorján, Kis Tibor, Cétényi Tamás, Francia Fábián, Mészáros Noémi, Francia Anna, Francia Gyólai Klára. De még vannak sokan, akik részt vesznek benne: iskolásoktól kezdve egészen azokig, akik azt gondolják, hogy még mindig fiatalok. Vagyis, mindenki jöhet, akiben van játékkedv."
Szeretem ezt a történetet. Bácskeretes, egy 90%-ban magyar (palóc) lakta település, burjánzó kulturális aktivitással; színjátszásból kiemelten jók a térségben; jövőre ünnepi a Sturcz József Társulat a 100. évfordulóját! Tényleg bámulatosak! Magyarok között élnek, magyarokként. Viszont Szilágyin más a helyzet… Az elvándorlás itt hatalmas mértékű; magyar oktatás már nem folyik a faluban. A nagyon alacsony számú magyar lakosság (4-500 fő) mindennap küzd az identitása megőrzéséért. Nagyon szép baráti gesztus, ahogy Kupuszina finomat, de lök egyet a szunnyadó társulaton; hogy „gyertek, mindegy mivel, csak gyertek”. És hogy erre érkezik a lenyűgözően bátor válasz, hogy: „jó, megyünk! Indul a bakterház, jó lesz?”. Jó lesz! Nagyon várjuk, hogy láthassuk! Mindenki benneteket figyel Mosoly Társulat, Szilágyi!
