Kétszázhatvan ember vett jegyet időben, majd még legalább húszan kihasználva a lehetőséget, utolsó pillanatban csatlakoztak nagyszabású eseményünkhöz. Igen, büszkén mondom nagyszabású, hisz széles körben híresek a buzitai bálok, ahogy egy közeli faluban élő ismerősöm válaszolt naiv kérésemre: Igen, megyünk, persze! Vagy tizennégyen. Nagyon vagányok a buzitai bálok, mindig nagyon jól megszervezik. És mennyire igaza volt.
A Csemadok munkatársai, főleg a falu fiatalsága összefogva, időt és energiát nem sajnálva hetekkel a bál kezdete előtt nem csak az ötletelés, de már a kivitelezés módjait fontolgatva dugták össze a fejüket és keményen dolgoztak, hogy minden megvalósulhasson. A témaválasztás idén is fontos szerepet játszott mind a bál megszervezésében, mind a résztvevők ruhaválasztásában. A RETRO téma aratott. Nincs mit hozzáfűzni.
Próbáltunk mindent ehhez igazítani, így kerültek a neonfények a színpad köré, lufik a falra, csillogó és bársony anyagok mindenfelé, CD-k és lemezek az oszlopokra, lampionok a táncparkett fölé, színes szalvéták és szívószálak az asztalokra és végül, de nem utolsó sorban, pöttyös ruhák a fiatalokra.
Minden érkező hölgyet a szervező fiúk vörös szegfűszállal fogadtak, a hölgyek pedig italokkal és sütijegyekkel kínálták a vendégeket, amiket a bárnál édes, és ízletes finomságokra lehetett beváltani. Volt természetesen fotófalunk is, ahol szép képek és még szebb szelfik készültek, akárcsak a retro sarokban álló kütyükkel. Az írógép, vezetékes telefon közel sem volt minden, hisz egy valódi (régen még használatban is lévő) motorbiciklit és hajszárító burát is behoztunk dekoráció gyanánt.
A retro hangulatról egy helyi magyar zenekar gondoskodott, nem kihagyva a régi nagy kedvenceinket, őrült tánchangulatot teremtve. Még most is szemem előtt látom az együtt hullámzó tömeget. Tombola is volt, jaj de még mennyi! Egy órán keresztül tartott az összes támogató- és sorsjegy felolvasása, majd a nyeremények átvétele, a legszerencsésebb nyertes valószínűleg most a Tátrában egy jakuzziból bámulhatja a kilátást... egész hétvégén.
Az embersereg még öt órakor is őrülten tombolt, és élvezte a kis közösség nagy életét. Szerény magyar szívünknek nem is kell több, mint látni, hogy összegyűlik a magyarság apraja nagyja, és úgy szórakozik együtt, mintha soha nem lettek volna határok.
