Beszámoló a marosvécsi Kemény-várkastély parkját megtisztító önkéntesek munkájáról
A marosvécsi Kemény-várkastélyt 2014. szeptember 30-án kapták vissza jogos örökösei, a magyargyerőmonostori br. Kemény-család tagjai és leszármazottai. Az értékes, kiemelt védelem alatt álló műemlékként számon tartott, késő reneszánsz várkastély a kommunizmus alatt, majd a rendszerváltást követő másfél évtizedben Neuropszichiátriai Intézetként működött. Az egészségügyi intézmény kiköltözését követően az épületet teljesen üresen és igencsak leromlott műszaki állapotban szolgáltatták vissza az örökösöknek. A kastélypark is megszenvedte a gondos gazda hiányát: növényzete elvadult, az évszázados fák egy része pedig menthetetlenül korhadásnak indult. Pedig az angolparkban áll a híres Helikon asztal, gr. Wass Albert sírja, valamint az Erdélyi Helikont létrehozó br. Kemény János és felesége sírja is. (A Helikon Íróközösség a két világháború közötti Erdély legfontosabb irodalmi csoportosulása volt. Tagjai között tartjuk számon Áprily Lajost, Dsida Jenőt, Kós Károlyt, Reményik Sándort, Tamási Áront vagy a már említett Wass Albertet. Az alkotók a kastély akkori tulajdonosa, br. Kemény János és felesége, a skót származású Augusta Paton meghívására 1926–1944 között évente gyűltek össze a marosvécsi kastélyban, ahol felolvasásokat tartottak, irodalmi, kulturális és közéleti kérdésekről vitáztak, terveket szőttek stb.) Ahogy a jelentős kultúrtörténeti, művészettörténeti, műemléki és történelmi értékkel bíró várkastély, úgy parkja is méltó lenne a megmentésre, hiszen része közös kulturális örökségünknek.
A vécsi kastélyt és parkját jelenleg a Kemény-család által létrehozott Kemény Auguszta Kulturális Egyesület kezeli. A szervezet gondoskodik az épület látogathatóságáról, valamint különböző kulturális programok (pl. kastélynapok, táborok, néptánctalálkozók, konferenciák) megszervezésével igyekszik visszaemelni a várkastélyt Erdély és a Kárpát-medence kulturális és turisztikai vérkeringésébe. Az egyesület rendelkezésére álló anyagi források nem teszik lehetővé a park rendszeres és megfelelő gondozását és tisztítását, ezért a szervezet közösségi munka bevonásával igyekszik gondoskodni a parkról. Azaz évi rendszerességgel szervez hétvégi kalákákat, amikor önkéntesek segítségével próbálja elvégezni a legszükségesebb tennivalókat.
1. kép: Tűzifa aprítás a marosvécsi Kemény-kastély árnyékában. Fényképezte: Velicsek László Miklós
2020. március 14-én ilyen kalákát tartottak a kastélyparkban. Az önkéntes munkát ezúttal a Marosszéki Íjászok Egyesülete szervezte meg. A szervezet tagjainak és az egyesülettől független önkénteseknek köszönhetően körülbelül 30 személy gyűlt össze a verőfényes szombati napon. A gereblyékkel, ásókkal, metszőollókkal, fűrészekkel és virágpalántákkal felszerelt „sereg” a vírusveszély miatt személygépkocsikkal érkezett a helyszínre reggel 9 órára. Ezt követően kezdődött el a munka. Az önkéntesek ezúttal főleg a kastély közvetlen környezetét tisztították meg: leszakadt faágakat gyűjtöttek össze és aprítottak fel, elvadult bokrokat metszettek meg vagy vágtak ki, megtisztították a fákat, összegyűjtötték és elégették az avart és az elmúlt években felgyűlt egyéb hulladékokat, palántákat ültettek a virágágyásokba stb. Összességében igyekeztek megtisztítani és felfrissíteni az angolparkot, hogy a kastélyba érkező látogatók rendezett környezetben csodálhassák meg a négyzetes alaprajzú, négy sarokbástyás, lélegzetelállítóan szép épületet.
2. kép: A marosvécsi kastélypark megtisztítását követő gallyégetés. Fényképezte: Velicsek László Miklós
Miközben az önkéntesek a kertet tisztították, a kastély munkatársai gulyást főztek, hogy a munka végeztével megvendégelhessék segítőiket. Az ebédre végül délután két óra után került sor, a hatalmas máglyákra halmozott ágak égéstermékeinek köszönhetően enyhén hamvas körülmények között. Délután ugyanis kissé fújni kezdett a szél, amely – ki tudja, milyen légköri jelenségeknek köszönhetően – a kastély egyik oldaláról az ellenkező felére szállította a hatalmas mennyiségű gally elégetéséből származó pernyét. De a társaságnak ez sem szeghette kedvét, vígan fogyasztotta el ebédjét.
3. kép: Kerttakarítást követő gulyás-ebéd a marosvécsi kastély mellett. Fényképezte: Velicsek László Miklós
Étkezés után a kastély egyik tulajdonosa, Nagy Kemény Géza körbevezette az érdeklődőket az épületben. Eközben az íjászok elővették céltábláikat, íjaikat és nyilaikat, hogy megtarthassák aznapi edzésüket, a legkitartóbb önkéntesek pedig tovább dolgoztak a kert megtisztításán.
4. kép: A Marosszéki Íjászok edzése kerttakarítás után. Fényképezte: Velicsek László Miklós
A koronavírus világjárványának árnyékában jó volt egy napra elszakadni a fenyegető városi környezettől, és a természetbe visszatérve szembesülni az ébredező tavasz bájával. Különleges érzés volt megtapasztalni, hogyan talál magának utat a jó szándék és a segíteni akarás még a nehezebb időkben is: a kerti munka olyan tevékenység, amellyel a résztvevők nem veszélyeztették egymás egészségét, mégis egy közösségként cselekedtek jót.
