Működik a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben vegyes kórus, ahol az idősebb korosztály az aktív, de érdemesnek láttam a próbálkozást a szabadidős tevékenységeik kibővítésére, így fogtunk bele október elejétől a maradéki asszonyokkal a kézimunkázásba.
Az első foglalkozások az ötletelésről, a tervekről szóltak, arról, hogy mivel is szeretnénk foglalkozni az év során, mi motiválná legjobban a társaságot. Abban maradtunk, hogy mindenki elhozza a maga számára kedves munkát, azt, amiben leginkább örömét leli és esetleg hét közben a házi – és kerti munkálatok miatt nincs sok idő csinálni. Így volt szerencsém szebbnél szebb alkotásokat látni és felismerni azt, hogy milyen gazdag kézimunka tudással van megáldva a maradéki közösség.
Úgy éreztem, kár lenne, ha más nem látná, milyen fantasztikus kézimunkák születnek, így jött az ötlet, miszerint érdemes lenne egy kiállításon megmutatni munkáinkat. Első körben tematikailag szűkítettük a kört és elkezdtünk a karácsonyra készülni, hiszen gazdag a tárháza az ünnepi dekorációknak. Először horgolt karácsonyfadíszeket készítettünk, majd szintén ennél a technikánál maradva kis asztali díszek is születtek. A horgolás, mint technika, azért is volt szerencsés választás, hiszen volt, aki még nem is tudott horgolni, mások pedig már a horgolt díszek kikeményítésének is több variációját tudták átadni a társaságnak. Így ismertem meg a cukorsziruppal és a nyers, reszelt krumpli levével való keményítést.
Miután kellően sok alkotás született, elvittem munkáinkat egy karácsonyi vásárba, ahol néhány darab gazdára is talált. Ezen kívül az idei első táncházban is megmutattuk, miket készítettünk eddig.
Mivel a néptánc - mint a magyar hagyományőrzés egyik fontos pillére – jelentős helyet foglal el a maradéki közösség életében, felmerült az ötlet, hogy miért ne köthetnénk össze a kellemeset a hasznossal, így a néptáncos lányoknak kalárisokat is elkezdtünk csinálni a kézimunkakörös foglalkozások során, melyek még jelenleg is készülőben vannak.
A horgoláson túl hímzéssel és kötéssel is foglalkoztunk az elmúlt négy hónapban, így elmondhatjuk, hogy szépen lassan bővül a repertoár.
Tekintve, hogy még csak néhány hónapja működünk, eléggé képlékeny, hogy éppen mennyien vagyunk. Hol 8-9 fő van, hol pedig csak 2-3 személy jön össze. De létszámtól függetlenül a lelkesedés megvan, minden szerda este 18 – 20 óráig összegyűlünk a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület épületében és készítjük a szebbnél-szebb munkákat.
Minden alkalommal van valami, ami színt visz a foglalkozásokba. Akár egy új alkotás, akár valami új technika, vagy éppen csak a pillanatnyi légkör. Szeretnék kiemelni egy számomra igen kedves „momentumot”. Egyik kézimunkakörös tagunk, Erzsi néni elhozott egy saját készítésű horgolótűt, azzal látott neki a munkának.
Erzsi néni: „Há’ nem volt nekünk horgolótűnk.. azt se tudtuk hol vehetjük az ilyet. Mondta anyám, hogy csinájjunk. Há’ csinátunk. Villábu. De nem olyan mostani fajtából, alumíniumból. Szétvágtuk, ráspollal megreszetük, oszt kész volt”.
Azt gondolom, nem a terem zsúfoltságán fog múlni a kézimunkakörünk sikeressége, hanem azon az odaadáson és azon a szereteten, ami időről időre összehoz bennünket és ad egy kis pluszt a mindennapjainkhoz. Ha valami új dolog szembejön velünk, ha tanulunk valami újat, vagy csak egy kávé mellett megbeszéljük a heti eseményeket és jól érezzük magunkat, már megérte.
