A Petőfi Sándor Program délvidéki ösztöndíjasainak találkozója a Szerémségben
A késői bronzkor óta folyamatosan lakott Szerémség a Duna és Száva folyó között elterülő nagytáj, melyet a magyarság már a korai időkben megszállt és területén a magyar királyok elsők között szerveztek vármegyét, zömmel magyar lakossággal. A középkori Magyarország egyik legjelentősebb mezőgazdasági területének számított, elsősorban híres szőlészetének köszönhetően. Ezekben az időkben nedűjét a borok királyának nevezték, nem véletlenül írta róla Mátyás királyunk krónikása, Galeotta Marzio: „Nem tehetem meg, hogy a Szerémség boráról hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni.” A terület virágzásának a török hódítás vetett véget, a művelt terület javarészt elpusztult, magyar lakossága odaveszett vagy elmenekült. Magyar jellege soha többé nem tért vissza, a tájat szerb és horvát népesség foglalta el. A felszabadított területekre később német, cseh, szlovák, ukrán telepesek is érkeztek, és a 18-19. század bácskai és dunántúli kivándorlási hullámának köszönhetően több magyar szórványa is keletkezett.
A szerémségi magyarság ma jelentős kisebbségben, az asszimilációnak erősen kitéve éli mindennapjait, így aligha találhattak volna alkalmasabb helyet egy olyan találkozó megszervezésére, melynek résztvevői a szórványban élő nemzettársaink hathatós segítése céljából létrehozott programhoz csatlakoztak. Délvidéken első alkalommal rendezték meg a kerekasztal-találkozót, melyen a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai mellett mentoraik és a program munkatársai voltak jelen. A rendezvénynek a helyi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székháza adott helyet.
Vajdaságban idén négyen veszünk részt a programban. A megbeszélés során mindannyian beszámoltunk az eddig elvégzett munkánkról és vázoltuk az elkövetkező időszak feladatait, de szó esett a felmerülő nehézségekről és azon kínálkozó lehetőségekről is, melyekkel közösségeink kulturális megmaradását segíthetjük. Itt a Délvidéken, ernyőszervezeteink szorgalmazzák, ha lehetőség adódik, valósítsunk meg együttes munkán alapuló közös programokat is. Így ez az eszmecsere, az újratalálkozás öröme mellett arra is lehetőséget nyújtott, hogy efféle terveket kovácsolhassunk, melynek reményeink szerint hamarosan eredménye is mutatkozik.
A találkozó méltó lezárásaként Maradék művelődési házában a falu és a környező települések magyarságával közösen, egy méltó ünnepség keretein belül emlékeztünk az 1848/49-es szabadságharcra.
