A Lector Kiadót Szőcs Katalin és Gálfalvi Ágnes 2013-ban alapította. A könyvbemutatón ők is ott voltak, beszéltek célokról, hitvallásról.
Feltették a kérdést, hogy vajon egy 1.230.000-es magyar lélekszámmal bíró országban, Romániában, lehet-e létjogosultsága egy új kiadó létrehozásának? Mit remélhetnek, és vajon lehet-e szakosodni? Kis önálló műhelyt hoztak létre, ahol szépirodalmi és tudományos könyveket adnak ki. Egy nehezen szerkeszthető műfaj szolgálatába álltak. Komolyan veszik a szerző, a kiadó és az olvasó kapcsolatát és tesznek azért, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a részvevők között. Ezért rendszeresen tartanak könyvbemutatókat a személyes találkozás, megismerés érdekében. A kiadó célja, hogy közösségi élménnyé varázsolja a könyv születését!
A szerzőket is szenvedélyesen érdeklik, hogy megjelent kötetük vajon milyen lesz? Számukra is eufórikus élmény a könyv megszületése, hiszen a mű olyan, mint saját gyermekük. Az új könyv kézbe vételekor élmény szintté alakul a friss nyomdaszag beszippantása is. Ugyanolyan élmény, akár egy több száz éves könyvet kézben tartani, ami túlélte az idő pusztítását. Bár az e-book egyre jobban terjed, az olvasás mindenki számára egy rendkívül intim tevékenység, személyes élmény, egy rítus, amit egy számítógép nem tud helyettesíteni.
Szőcs Katalin és Gálfalvi Ágnes a mindenkiben felmerült kérdésre, - hogy miért van szükség még kiadóra -, így válaszolt: Miért ne? Átalakulóban vannak a magyar könyvkiadók,és fontos, hogy megismerjük egymást, tudjunk egymásról, ismerjük meg a helyi sajátosságokat, legyen bennünk erős közösségtudat, hiszen hagyományaink ugyanarról a tőről gyökereznek. Ezért nemcsak marosvásárhelyi írók köteteit adják ki, hanem magyarországi, németországi, kolozsvári írók műveit is megjelentették már.
A könyvbemutató első vendége Kovács Levente volt, aki a marosvásárhelyi kulturális élet oszlopos tagja. A színházi élet fontos képviselője, a művészeti egyetem tanára, rendező, aki igazgatója is volt a marosvásárhelyi színháznak. Szakirodalma már jelent meg, és egy beszélgetős könyve is, azonban az Időutazás című prózakötetével bekapcsolódott újra az irodalom vérkeringésébe. A 60-as években írt novelláit gyűjtötte egybe a szerző, amelyek születése fölött Kemény János mentorkodott. Mit üzen a 60-as évek története?
A szerző a 68-as eszmeáramlat hívének tartja magát, mely különleges év volt. Lázadás egyszerre a kommunizmus diktatúrája és a kapitalizmus ellen, mely áthatotta a glóbusz fiatalságát. Eszmei háttere a könyvnek: a hippi mozgalom, a szeretet mozgalma, ebből táplálkozott a kor erős rendező nemzedéke. A kötet néhány történetet, novellát és néhány abszurd, szatirikus költeményt tartalmaz.
Ezt követően Nagy Attila nagyenyedi születésű író, orvos könyvbemutatóját hallhattuk. A Csillagköz önéletrajzi vonatkozású mű. Gyermekkori emléktöredékeket formál verssé. Olyan emlékek felidézése, melyek az életre készítették fel; olyan személyeket idéz, akik példaképek, aki nevelték, akik útmutatót adtak az életre. Miről is szól ez a kötet? Mi a háttere? Először is kisebbségi sorsba való beleszületése és felébredése, hogy Marosvásárhely megalkotta őt, mindezek meghatározzák költészetét. Felidézi a múltat, a gyermekkort, látunk emlékeket, régi épületeket, hangulatokat, fiatal szerelmet, pillanatokat, elmúlást.
A könyvbemutatón szép számmal voltak jelen diákok, a Mircea Eliade Líceum diákjai, kollégistái, amit a szerzők nagy örömmel fogadtak. A hallgatóságnak izgalmas élményt jelentett megismerni a művek születésének hátterét, és kapcsolatba kerülni a szerzőkkel, hallgatni, ahogy műveiket felolvassák, s ezáltal közelebb kerülhettünk a szerzők műveihez, mely élménnyé alakult rögtön.
„Ahol hajnalkor percnyi pontos
Időközönként szólt a hang
Mely bárki párnak olyan fontos
Feketerigó és harang." (Nagy Attila)
