Jelenlegi hely

Lovasíjász nagymama

Sohasem késő elkezdeni barantázni és lovasíjászkodni.

/ Szilaj István /
szilaj.istvan képe
A harcművészetek egyik sajátossága, hogy nem lehet belőle kiöregedni. Életprogramot ad 10, 20, 30, de 40, 50 éves korra is vagy még későbbre. A nagyszőlősi-beregszászi csapatban egy nagymama is edz velünk.
Barantás lovasíjász nagymama KárpátaljánBarantás lovasíjász nagymama KárpátaljánBarantás lovasíjász nagymama KárpátaljánBarantás lovasíjász nagymama Kárpátalján

Szabó Marika a nagy fiát hozta edzésekre, de hogy ne fázzon annyira, őt is berángattam a barantába. Pillanatok alatt kiderült, nagyon ügyes, és mindent meg tud csinálni elsőre, amit mutatok. Margitics Ildivel, a Szelid Lovas Központ vezetőjével álltak párba, aki maga is 3 szép leány édesanyja. Nagyon örültem ennek a helyzetnek. Marika akkor lepett meg először igazán, mikor már nem csak másodmagával, hanem lányával és unokájával jött a következő edzésekre. Amíg ilyen nagymamák vannak a Kárpát-medencében, addig nincs félnivalónk.

Nem féltetted tőlünk a 4 éves Sándorkát, mikor először elhoztad?

  • Természetesen nem. Sándor unokám egy igazi eleven gyerek, aki szeret játszani és olyan közegben van, ahol a gyerekek egymással is és nem csak a telefonnal vagy számítógépen játszanak.

Milyen érzés a gyerekeiddel és az unokáddal együtt edzeni?

  •  Nagyon élvezem. Szeretek mozogni. Falun nőttem fel, és az életünk része a mozgás. A gyerekekkel, s az unokával együtt szoktunk kertészkedni is.

A legutóbbi nagyedzéseken lovasíjászkodtunk. Gondoltad volna ezt valaha?

  • Nem. Tulajdonképpen több mint egy évig hordtam a fiamat lovagolni, amikor először lóra ültem.  Ildikó és férje, Erik nagyon sokat segítettek és türelmesek voltak. A lovasíjászkodás  az egy plusz, mivel nem csak arra kell figyelni, hogy a lovon maradjunk, de még a táblát is el kell találni.

Sportoltál ezelőtt? Gyerekkorodban játszottál valami ilyen fiús dolgot? Kardozás, íjászat volt?

  • Csak az iskolában a tornaórák keretében sportoltam. Két öcsém van, gyerekkorunkban otthon sokat fociztunk és igazi jó testvérek voltunk: rengeteget rosszalkodtunk együtt, sokat bosszantva ezzel nagyszüleinket.  Édesapám egy nagyon türelmes ember volt és jól viselte a csínytevéseinket. Arra tanított minket, hogy egymásra mindig számíthatunk, hogy feltétel nélkül szeressük és fogadjuk el egymást. Ez egy életre meghatározta a testvéri kapcsolatunkat.

Hol nőttél föl? A régi gyerekvilág mit adott, amit ma nem kaphatnak meg a legkisebbek?

  • Nagybégányban nőttem föl, Beregszásztól 6 kilométerre és három év kivételével mindig itt is éltem. Igazi családias falu a miénk, ahol mindenki ismer mindenkit. Gyermekkorunkban sokat jártunk össze a szomszéd gyerekekkel, játszottunk. Nem volt számítógép, nem volt Facebook.  A  gyerekek egymás társaságát keresték. Ez még a lányom gyerekkorában is így volt. A mostani tizenéves gyerekek inkább a telefonjaikkal játszanak. A fiam is, ha lehet, inkább a számítógépet veszi elő. Ezért igyekszem minden olyan helyre elvinni, ahol valami mással foglalkozhat.

Sokszor van úgy, hogy te segítesz nekem edzésen oktatni, vagy éppen rendezni a lóra szállást, nyílvessző osztást lovasíjászatok alkalmával. Nem gondolkoztál még azon, hogy segéd-edzőből edző legyél?

  • Szeretek emberekkel foglalkozni, nagyon szeretem a gyerekeket, de sajnos eléggé elfoglalt vagyok.  Néha úgy alakul, hogy este hat-hét órakor érek haza, de szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan munkám van, amit nagyon szeretek . Félek, ha túl sok mindent vállalok, nem lesz elég időm, hogy jól csináljak mindent.

Persze provokatív volt a kérdés. A baranta a legfontosabbnak tartja a szerves, apáról fiúra, nagymamáról unokára szálló tudást. Megtanítod Sándorkát íjászkodni, lovasíjászkodni?

  • Természetesen Sándort mindenre megtanítom, amire csak lesz lehetőségem. Fogékony gyerek, minden érdekli, csak még kicsi. Ezért majd együtt ülünk a lovon, és segítek neki tartani az íjat, és megfeszíteni.

Mint mondanál azoknak a 20-30 éves deli férfiaknak, akik azért nem állnak be barantázni, íjáászkodni, mert ők már öregek ehhez?

  • Én is próbáltam fiatal embereket elhívni az edzésre. Igazán nem értem, hogy miért nem állnak be. Úgy gondolom, hogy egész életünkben tanulunk, és egyébként minden fejben dől el. Kell a mozgás. A baranta ad minden embernek egy értékrendet.  Megtanítja, hogyan védje meg magát és, hogy mindig odafigyeljen az ellenfelére vagy társára. Ezeknek a fiatal embereknek van egy igazán jó lehetőségük, hogy ha megtanulnak barantázni vagy íjászkodni, akkor fiaikkal vagy lányaikkal úgy tölthetnek el időt, hogy az nem ciki.  A kamaszok igyekeznek leválni a szülőkről, de ha együtt edzenek, sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, és ez nagyon jó kikapcsolódási lehetőség is. Az edzésen el kell felejteni a problémáidat csak a másikra kell figyelni.

Részemről nagyon örülök a lehetőségnek, hogy ezekben a programokban részt vehettem és vehetek. Örülök, hogy olyan embereket ismerhettem meg akik, önzetlenül segítenek. Az edzések alkalmával teljesen idegen emberek jól érzik magukat együtt, felhőtlenül nevetnek, és amellett, hogy gyerekeikkel jöttek az edzésre, ők is igazán jól szórakoznak és elengedik a problémáikat.