„A mában élünk, s ha megismerjük a múltunkat, akkor tervezni tudjuk a jövőnket.”

A vetélkedőt az Ürményházi Ifjúsági Klub (a továbbiakban: ÜIK) és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (a továbbiakban: VMPE) karöltve rendezte meg immáron 19. alkalommal, melyből 17 alkalommal Ürményháza adott otthont a már hagyományos rendezvénynek. Az ötletgazdák Viola Luiza, nyugalmazott ürményházi magyartanárnő és férje Dulka Andor, nyugalmazott ürményházi történelemtanár voltak, akik a szakmai részt biztosították az idei versenyen, míg a vetélkedő rugalmas megvalósulását Móricz Elvira, az ÜIK elnöke vállalta magára. A versenyen 9 bátor csapat mérte össze tudását: a Torontáli betyárok és a Torontáli visszatérők (Torontálvásárhelyről), az Időutazó kutatók és a Történ-észek (Makóról), Keve királyai (Székelykevéről), a Tisza-parti tudósok és az Újszögediek (Újszegedről), a Szajáni betyárok (Szajánról) és az Ürményházi hagyományőrzők (Ürményházáról).

Móricz Elvira köszöntötte az egybegyűlteket, majd bemutatta a zsűri tagjait: Dr. Zakar Pétert, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettesét, Zsoldos Ferencet, szajáni történelemtanárt és Szatmári Mihályt, székelykevei képzőművészet tanárt. Korenchy László a VMPE alelnöke elmondta köszöntőjében, hogy „a mában élünk, s ha megismerjük a múltunkat, akkor tervezni tudjuk a jövőnket.”.

A verseny 7 feladatpontot foglalt magába: három írásbeli feladatlapot, szókirakást, asszociációs játékot, rajzot és falujárást. A szervezők a versenyt a „zsip-zsup” nevű ismerkedős játékkal kezdték, melynek az volt a célja, hogy a történészpalánták összekeveredve megismerjék egymást. Az írásbeli feladatlapok Torontál vármegyéit, néprajzos és földrajzi tudnivalóit foglalták magukba. Külön kiemelném a néprajzos feladatlapot, amelyben a ruházat, házasság és lakodalom régiesen megnevezett szavai várták a versenyzőket. Érdekes volt a vetélkedő azon része, hogy minden feladatpont után az eredményeket egy hatalmas ponttáblázaton követhették a versenyzők, amely szerintem egy jó interaktív megoldás volt a szervezők részéről, hiszen ezzel emelték a versenyszellemet a fiatalokban.

A szókirakás résznél a fiatalok Torontál vármegye járásait fejtegették szorgalmasan, ahol természetesen volt egy kakukktojás is. Az asszociációs játékoknál minden csapatnak a teremben lévő tárgyakból, hangok kiejtése nélkül kellett elmutogatni egy-egy népi szokást, gyerekjátékot vagy éppen valamilyen cselekvést, mint pl. a menyasszonyi táncot. A rajz feladatnál egy-egy népi szokást kellett lerajzolni a versenyzőknek. A falujárás résznél nekem is volt feladatom. A helyi templom előtt volt a megállóhelyem, ahol a fiataloknak Torontál vármegye 14 járását kellett felsorolniuk. Minden csapat tudta a járásokat, így egy borítékkal ajándékoztam meg őket, ami a feladat következő része volt, hiszen a borítékok egy társasjáték szavait tartalmazták külön papírcetliken, amit a versenyzőknek kellett kirakniuk.

Dr. Zakar Péter értékelésében elmondta, hogy a történelmet csak az tudja igazán, aki más tantárgyakat is szeret, mint pl. a fizikát vagy matematikát. Szatmári Mihály elmondta, hogy a rajzértékelésnél azt osztályozták leginkább, hogy ki mennyi részletet elevenített meg a rajzában. A vetélkedőt a Torontáli betyárok nyerték meg. A dobogó második helyére az Újszögediek léphettek fel, akiket a Torontáli visszatérők követtek. Az idei éven Torontálvásárhely elsöprő győzelmet aratott. A szervezők minden csapatot megajándékoztak egy részvételi oklevéllel és egy ajándékcsomaggal, melyek édességet és könyveket tartalmaztak. A felkészítő tanárok sem tértek haza üres kézzel, hiszen őket is megajándékozták a szervezők egy-egy értékes könyvcsomaggal.

A közös fénykép és ebéd után a versenyzőkkel együtt megkoszorúztuk az ürményházi 1848-49-es szabadságharc és forradalom hőseinek emléktábláját.