“Nem az a magyar, akinek a szülei magyarok,
hanem az a magyar, akinek az unokái magyarok.”
Ezzel a gondolattal kezdte köszöntőjét Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. A köszöntő beszédben elhangzott, hogy a hit rendkívül fontos része a bánsági magyar identitástudatnak. Így volt ez az elmúlt évszázadokban és az iskola munkatársai azon tevékenykednek, hogy a jövőben is így legyen. Az igazgató úr gondolatai után György Henrietta tanárnő által felkészített magyar líceumi osztályok előadását hallgattuk meg. Az osztály tanulói több költeménnyel és idézettel készültek.
"Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." (Kodály Zoltán)
Hangzott az idézet egy nebuló szájából. Ha megadjuk a lehetőséget a gyermekeknek, hogy megismerjék a történelmüket, akkor szép jövő elé nézünk. Hiszek benne, hogy most is százával ülnek az ifjú Csontváry Tivadarok, Kodály Zoltánok, Kós Károlyok és Székely Lászlók az iskolák padjaiban. Nekünk az a dolgunk, hogy felkeltsük bennük az érdeklődést a magyar kultúra iránt, hogy aztán saját lendülettel és hévvel teljesedjenek ki.
„Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”
Reményik Sándor versének soraival folytatódott az előadás. A verset az ifjú Pál Márkó Rómeó líceumi tanuló szavalta el, aki a tanárokat és gyermekeket lenyűgözve öregbítette az ótelekiek és az iskola hírnevét.
Ezt követően táncbemutató várta a nézőket. A gerhardinumos kisdiákokat Kovács János Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa és Ardelean Erika készítette fel. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy gyakran a színpadra lépők vonakodva, álmos tekintettel mutatnak be egy-egy darabot. Külön öröm volt látni, hogy a gyermekek milyen büszkén és örömmel adták elő tudásuk legjavát. A szeptember óta heti rendszerességgel megtartott táncpróbáknak megérett a gyümölcse. A gyermekek nem csak tudják, de élvezik is a táncot és talán az utóbbi a legfontosabb. Az ilyen élményeknek köszönhetően később, felnőtt fejjel is nagyobb az esély arra, hogy a magyar kultúra felé nyissanak a fellépők.
Utolsó előtti mozzanatként egy baranta bemutatóval fűszerezett rövid beszédet tartottam. Ezt követően több lelkes gyermek jelentkezett a csapatba. Ezzel 15 főre bővül a kis barantások létszáma. A rövid beszédben szó volt a barantáról és arról, milyen fontos, hogy felvállaljuk a magyarságunkat a hétköznapokban.
Végezetül felállva, kihúzva magunkat annak rendje és módja szerint elénekeltük a magyar himnuszt.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Fotók: Ardelean Erika
