Március 15. Aknaszlatinán
„A múlt a jövendőnek tükre” - hangzott el Kossuth Lajostól azokon a nevezetes napokon.
Településünkön, Aknaszlatinán rendhagyó történelemórával kezdtük nemzeti ünnepünket. Az eseménynek a Szent Anna Katolikus Óvoda adott otthont. Az előadást vendégeink, a Beregi Határőr Huszárezred lelkes fiatal képviselői tartották. Ők azok, akik több száz huszár közül képviselhették a beregi térséget a 2017-es Nemzeti Vágtán. Példaképüknek a 11-dik Székely Határőr Huszárezredet választották, amely akkoriban Erdélyben állomásozott. Elsődleges céljuk, hogy minden korosztállyal megismertessék a lovaglás szépségeit, a hagyományőrzés fontosságát és átadhassák ezirányú történelmi ismereteiket. Ezért "toborzást" is tartanak egy olyan közös tábor megtartásához, ahol minél több határon túli- és anyaországbeli magyar gyereknek kívánják megmutatni ezt az életformát. Ezt az eszközeiben és infrastruktúrájában is korhű huszártábort idén nyáron szeretnék megtartani. Előadásuk négy részből állt: a huszárság bemutatása és eredete; a 11-dik székely határőr huszár ezred bemutatása, szerepük az 1848-as eseményekben; saját huszárcsapatuk bemutatása; viselet és fegyver bemutató.
A Petőfi Program és az anyaország közreműködésével kerülhetett sor erre a találkozásra. Köszönet érte Molnár János huszárkapitánynak, és azoknak a lelkes fiatal embereknek, akik időt és energiát nem kímélve, mindent megtettek azért, hogy velünk ünnepelhessek. Molnár Mátyás, D Pethe István és Szilágyi Fruzsina jelenléte jelkép értékű volt ezen a napon!
A rendhagyó történelemóra után az ünnepi köszöntő beszédek, majd a település magyar szervezeteinek közös műsora következett.
„Ha kérdést intéznénk, itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, nagy többségük gondolkodás nélkül vágná rá: március 15. … ezt az ünnepet minden magyar, minden rendszer, a legkülönbözőbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek vallják magukénak.” - hangzott el Kocserha János, a település alpolgármesterének köszöntő beszédében. A szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki, hanem a közös célért tenni akaró egyének teremtették meg. Az alpolgármester felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az összefogás megsokszorozza az egyének erejét is, és hogy az 1848-as események tanúsága mai napig egyik legfőbb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Március idusa mutatja meg nekünk azt a reményt, hogy minden zsarnokság megroppantható! A kivívott szabadság azonban nemcsak jogokkal, de kötelezettségekkel is jár.
Sari József, szuggesztív erővel előadott beszéde következett, a Felső- Tisza vidéki Magyar Kulturális Szövetség képviseletében.
„… micsoda március! Szinte látom magam előtt a Pilvax kávéház lelkes csapatát, Petőfivel az élen, akik egymás szavába vágva fogalmazzák meg a nemzet követeléseinek 12 pontját, szabadság, egyenlőség, testvériség alapon. Micsoda ifjúság, lelkes és lelkesítenek… fokozatosan gyűlt köréjük a tömeg… a kocka el volt vetve. A pesti események futótűzként terjedtek szét az országban. A szabadságharc visszafordíthatatlanul elkezdődött! Micsoda ifjúság! Évtizedekre, évszázadokra meghatározták az események menetét. Megértették a mindenkori elnyomó hatalommal, hogy a szabadság mindenek felett!”
Ma is hasonló fiatalokra van szükség, akik lelkesek és lelkesíteni is tudnak. Akiknek életeleme a szabadságba vetett töretlen hit és szeretet, jelszava pedig: a Haza minden előtt!
Szedlák Gyula a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének elnöke is szólt az egybegyűltekhez. Mivel egyben az alapszervezet megalakulásának 30-ik évét is ünnepelte a település, külön köszönetet mondott az eddigi támogatásért és bizalomért.
„Hosszú, ezer éves történelmünk során sok viszontagságon ment keresztül a nemzet. Néha úgy tűnt, hogy teljesen le van taposva az európai nagyhatalmak által. Az erő mégis visszatarthatatlanul kirobbant az 1848-as események kapcsán. Nem tiszavirág életű fellángolás volt, hanem egy teljes értékű szabadságharc. A nemzet e napon minden viszontagság ellenére, testben és lélekben újjászületett. E napon a nemzet pajzsra emelte legjobb fiait és megbízta őket azzal, hogy teremtsék újra a hazát, a szabadságot.”
A köszöntő beszédek után a Bolyai János Középiskola, a Szent Anna Katolikus Óvoda, a Nefelejcs Tánccsoport, a Nefelejcs-utánpótlás csoport közös ünnepi műsorát láthatta a szép számban megjelent ünneplő magyarság. Az előadásban közreműködött a település fúvós- és citera zenekara is.
Az ünnepség után a hősökért és vértanúkért felajánlott szentmise és keresztút következetett római katolikus templomban.
Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon. A forradalom hősei között vannak olyan személyek, akiknek nevét aranybetűkkel írták fel a nemzet történelem könyvébe. De sokan vannak mások, akikről senki sem hallott. E napon ne feledkezzünk meg azokról az emberekről sem, akik csendben, a maguk helyén tették a kötelességüket, amit a sors rájuk osztott. A névtelen hősökről, az özvegyekről, az árván maradt gyermekekről, hiszen ők is a forradalom részei és hősei voltak. A magyar nemzet egy testként mozdult meg 1848 tavaszán. Mutassuk meg a világnak, hogy még mai is egy test vagyunk! Éljünk jogaikkal, és éljünk kötelezettségeinkkel is! Álljunk ki szabadság és az igazság mellett, a gyengék és elesettek mellett. Olyan példát mutassunk, hogy emberöltők múltával is lehessen hazánk és lehessen szabad márciusi ifjúság!
Az 1848-49-ben történt eseménysorozat, és az ősök áldozata nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma Európában még mindig magyarnak vallhatjuk magunkat. A ránk maradt hagyatékot büszkén vállalva, szavainknak, viselkedésünknek és tetteinknek tükrözniük kell azt a magyar erkölcsöt, amelynek örökösei vagyunk, éljünk a világ bármely pontján!
„Békét, békét a világnak,
De ne zsarnokkénytől,
Békét csupán a szabadság
Fölszentelt kezéből.”
Petőfi Sándor
