„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.”
A tavasz az egyik kedvenc évszakom, mert szeretem érezni és látni a természet újjáéledését, de most igazi kihívást jelent számomra meglátni a szépet egy világjárvány idején, önkéntes karanténban eltöltve. Érdekes belegondolni a karantén szó jelentésébe, ami eredetileg a 14. századi "Quaranta giorni" olasz kifejezésből ered, ami negyven napot jelent. A hajók és a hajózó személyzet 40 napos elszigeteltségét jelentette, mielőtt beléptek volna a velencei kikötőbe, ugyanis ennyi idő alatt kiderült, van-e fertőző beteg a hajón.
Március 2-án, hétfőn még a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum diákjai elhalmoztak márciuska ajándékokkal, ami egy nagyon szép jelképe a március köszöntésének. Március 1-én márciuskát ajándékozni szinte kötelező figyelmesség Romániában. A tavasz a megújulás időszaka, amikor a jó győzedelmeskedik a rossz felett. Ez az az alkalom, amikor a férfiak fehér-piros szalaggal átkötött márciuskát ajándékoznak lányoknak, asszonyoknak, mely a szerencse, az öröm, a szeretet vagy a szerelem szimbóluma.
Március 8-án, vasárnap a Nemzetközi Nőnapon, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének alkalmából énekes műsorral készültek az Ady Endre Elméleti Líceum növendékei, Öllerer Ágnes tanárnő vezetésével a bukaresti Szőlőskerti Református Templomban. Majd Bíró Tivadar lelkipásztor a vasárnapi istentisztelet után szeretetvendégségre hívta a tiszteletre méltó közösséget és a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság virággal köszöntötte a hölgyeket, lányokat, asszonyokat, néniket, nőket, illetve a kisasszonyokat, dámákat, egyszóval a fehérnépet.
"Áldassék a neved forradalom" című rövid előadással készültünk az Ady Endre Elméleti Líceum diákjaival március 15-re, de a kialakult világjárvány miatt már nem mutathattuk be a Petőfi Művelődési Házban.
Március 15-e alkalmából, főhajtással helyezték el a kegyelet koszorúit, a bukaresti magyar közösség képviselői, néhai Veress Sándor honvéd százados sírjánál a református Calvin temetőben, illetve a Herestrău parkban Petőfi Sándor mellszobránál és a Bukaresti Petőfi Művelődési Központban, mindazok emlékére, akik életüket vesztették az 1848-as forradalomban.
„A magyar mélyen aludt. Eközben nyelvét felejté, nemzeti szívét veszté. Sok azt hitte, nem eszmél már fel többé, s el van olvasztva. De a magyar felébredt; mily halovány színben, mily torzalakban, ki – ki előtt ismeretes.”
/Széchenyi István: A Magyar Akadémia körül 1842/
