Nagy József, klarinétművész és a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület közös estje
2024 november elején egy egyesületi gyűlés formájában ültünk össze, hogy átbeszéljük a megvalósítani kívánt terveket. Személy szerint minden felmerülő gondolatnak nagyon örültem, hiszen a családi hátteremből adódóan szeretem a zenével megtestesülő ünnepélyeket.
Közösségszervezőként különösen fontosak számomra a zenei eszközök, hiszen ezzel a semmihez sem fogható ajándékkal fejleszteni tudjuk a verbális képességeket, segít nekünk a beilleszkedésben, segít a fókuszálásban és a lelki fájdalmak megélésében, valamint leküzdésében egyaránt. A hónap során sok előkészületi feladatot láttunk el, és rendkívül jó volt Józseffel és feleségével, Évával együttműködni. Elmondhatom, hogy mindenki nagyon boldog volt a felmerülő ötletek kapcsán.
Nagy József egy közvetlen és nagyon barátságos személyiség, aki nemcsak a művészetért tett sokat, de a faluért is, melyben zenével töltötte ki az emberek életét. Megálmodójaként az estnek, és legnagyobb szervezőjeként minden nagy fontossággal bíró kezdeményezést meg akart valósítani, amivel még többet adhatott át azoknak, akik fontosak számára.
Az elmúlt időszakban, amióta itt élek, egyre inkább szembetűnő volt az a tény, hogy szoros érzelmi alapú és családias szeretet jellemzi az embereket, ez pedig nemcsak a vajdasági magyarok tágabb értelmű közösségének összetartására vonatkozik, hanem a falura jellemző emberi kapcsolatok őrzésére is.
Ezen az eseményen éreztem igazán azt, mintha egy családi összejövetelen lennék. Jó volt látni, hogy Nagy József számára a nosztalgikus érzelmi ábránd nemcsak abban merült ki, hogy feleségével közös kezdeményezésként megvalósítsák a régi zenés és falubeli képek levetítését, de Lőcsei Antal – aki Kovács Tímea, egyetemi hallgató és én mellettem harmadik műsorvezetőként volt jelen az eseményen – részéről is fel lett sorolva tiszteletteljes módon az elmúlt évek nagyszerű zenészei. Tehát valóban egy otthonias légkörű, ám annál nagyobb volumenű találkozási színtér volt ez az alkalom mindannyiunk számára.
Ritka alkalmak egyike volt ez abból a szempontból is – amellett, hogy nagyszerű előadásokat hallhattunk szóló- és együttes formájában –, hogy az embereknek lehetőségük volt jobban megismerni magát a klarinétot, illetve a többi nádnyelves fúvós hangszert.
A klarinét – népies nevén a klánéta – bemutatásának alkalmából szót kapott a tárogató is, hiszen magyar származásából eredően nemzetünk büszkeségeinek egyike ez is. A „magyar lélek hangjaként” emlegetett hangszer egyesíti a szaxofon, az oboa, a fagott és a klarinét hangzásvilágát.
A történelmi vonatkozású ismeretterjesztés a heretelendyfalvi zenészek történetével folytatódott, akiknek nagy része önszorgalomból kezdett el játszani a klarinéton, azonban közülük jónéhányan – főleg a fiatalabb korosztályban – már a pancsovai Jovan Bandur Zeneiskolában elsajátíthatták a muzsikálás tudományát.
Az előbb emlegetett intézmény történetének és jelenlétének is egyfajta megerősítést jelentő szerepe van, hiszen az itt élő vajdaságiak számára ez is egy kulturális tér, ahol a művészetünket és hagyományainkat őrizhetjük, továbbadhatjuk. Természetesen kihagyhatatlan volt a műsorból az est megálmodójának és családjának bemutatása.
Felesége, Nagy Éva absztrakt művészettel kezdett el foglalkozni a nyugdíjba vonulása után, méghozzá az unokája javaslatára. Az ő alkotásait is megcsodálhatták az érdeklődők a koncertsorozatnak helyet adó nagyteremben, mely „A szépség a megfigyelő szemében van” mottót kapta.
Fiai szintúgy zenélnek: ifjabb József hegedűtanár Bostonban, ahol már 2000 óta él, Lehel pedig szaxofonon játszik itt a Vajdaságban. Tónika, az egyetlen USA-ban élő unoka 2 éves kora óta dobol, még egy közös, „három generációs felállású” darabot is előadott édesapjával és a több évtizedes zenei múlttal rendelkező nagypapájával.
Elmondhatjuk, hogy a fagyos, szeles novemberi hónap történései itt Hertelendyfalván egyáltalán nem adtak okot a kétségre, hogy kimozduljanak-e az emberek otthonukból. Nagy örömünkre tele volt a terem zenére vágyókkal, és még a beszélgetésre, ismerkedésre is volt lehetőségünk.
