„Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.”

Harmadszor rendezték meg az óévet búcsúztató, az újévet köszöntő Barantás Székely Szilvesztert Erdélyben. Három éve szűk baráti kirándulásnak indult a szilveszteri program, amit a Korpos fivérek, a szovátai baranta csapat oszlopos tagjai szerveztek. Úgy tűnik, egyre többen érdeklődnek a program iránt, amin idén 16 felnőtt és négy gyermek vett részt. Öt különböző településről érkeztünk az ötnapos programra.

  Kolozsváron tanuló, barantás egyetemi hallgatók

  Regék Földje Egyesület - Szovátai Baranta csapat tagjai

  Hajdú baranta tagjai

  Alföldi Szabadidő Egyesület, Hód Baranta Szakosztályának tagjai (Hódmezővásárhely)

  Béri Balogh Ádám Baranta Csapat (Budapest)

Első nap nagy nehézségek árán feljutottunk az Egyeskő lábához, az 1504 méter magasan fekvő menedékházhoz. Ezt követően megmelegítettük kihűlt végtagjainkat és megtöltöttük finom vacsorával gyomrunkat. Az étkezést az elmúlt évekhez hasonlóan oldottuk meg, azzal a felhívással, hogy „ha jösztök, lesztek, ha hoztok, esztek”. Mindenki megszólítva érezte magát a felhívásnak köszönhetően. A magyar vendégszeretet ismerve ez annyira jól sikerült, hogy mindenki úgy pakolt, hogy a többieket is bőségesen meg tudja kínálni élelemmel. A nagy eszem-iszomoknak köszönhetően az ötnapos, fárasztó túrák után valószínűleg legtöbbünknek nagyobb számot mutatott a mérleg, mint azelőtt. Kint hideg volt (-25C) és néhol derékig ért a hó, de a szálláson volt fa bőven, ezért a házon belül rendkívül jó időt (30C fok) sikerült csinálnunk.

A későbbi napok nagy részét túrázással töltöttük. Megmásztuk a Nagyhagymás hegységet (1792 m), az Öcsém hegységet (1706 m) és a meredek sziklafalakon át, hideg acélsodronyokba kapaszkodva feljutottunk az 1608 méter magas Egyeskő csúcsra. A csúcson olyan gyönyörű táj tárult a szemünk elé, hogy már azért a pillanatért érdemes volt odamenni. Természetesen emellett még számos kalandban volt részünk. Láttunk medvenyomokat a hóban és az éjszakába nyúló társasjátékozások közben jobban megismertük egymást. Szilveszterkor, magyar idő szerint elénekeltük a magyar himnuszt majd karikás ostor csattintásokkal búcsúztattuk az óévet. A gyermekek is összebarátkoztak egymással a temérdek hóbunker építés, szánkózás és hógolyózás közepette. A Székely Szilveszter most már hagyománnyá alakult és valószínűleg jövőre még többen megyünk. A sok anekdota hallatán és a sok fénykép láttán egyre többen érdeklődnek. Ez a szilveszteri csillagtúra remek alkalom arra, hogy megbeszéljük közös ügyeinket, megosszuk egymással tapasztalatinkat és tervezzük az újévi programjainkat. Jövőre is szeretettel várunk minden barantást és azokat, akik részt vennének ebben a kalandban. Úgy vélem, hogy az itt létrejött és megerősített barátságok sziklaszilárdan kitartanak majd, amíg van helyünk a Nap alatt.

„Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.”

Wass Albert