Jelenlegi hely

Mesemondó verseny Ürményházán

Kis lépés a nagyvilágnak, hétmérföldes lépés a dél-bánáti magyarságnak

/ Bence Norbert /
bence.norbert képe
2005. szeptember 30-a óta ünnepeljük a magyar népmese napját szerte a világban, melyet idén Benedek Elek születésnapjának 160. évfordulója koronázott meg. Ezt az alkalmat nem csak a Kárpát-medencében, hanem szerte a világ összes magyar közösségében ünnepelik és őrzik. Ilyen nagyszerű kezdeményezésnek lehettem részese Ürményházán, ahol a magyar honfitársaink szórványban élik mindennapjaikat.

2019. október 5-én immáron második alkalommal szervezett Mesemondó versenyt az Ürményházi Ifjúsági Klub (a továbbiakban: ÜIK) közösen a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületével (a továbbiakban: VMPE), melynek a helyi községháza díszterme adott otthont. Móricz Elvira, az ÜIK elnöke, aki egyben a rendezvény főszervezője, a magyar népmese napja alkalmából köszöntötte a fiatal tálentumokat és azok felkészítő tanárait, valamint bemutatta a zsűritagokat: Viola Lujzát, nyugalmazott magyartanárnőt és Móricz Tinát, a Nagybecskereki Gimnázium másodikos tanulóját, az ÜIK aktív tagját. A továbbiakban Lukács Gabriella, a VMPE elnöke köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a mese mindig gyógyít, olvasása és hallgatása közben mi magunk is újjászületünk. Sok szerencsét kívánt a fiatal tehetségeknek és reményét fejezte ki, hogy tíz-húsz év múlva majd emelt fővel tudnak visszaemlékezni ezekre a csodálatos pillanatokra, amelyeket most együtt élnek át. A vetélkedőt a verseci, torontálvásárhelyi, székelykevei és az ürményházi gyerekek tisztelték meg jelenlétükkel.

A mesemondó fiataloknak a verseny előtt három népmese csínját-bínját kellett elsajátítani: Benedek Elek A szegény ember szőlője, Illyés Gyula Az állatok nyelvén tudó juhász és Arany László Gagyi gazda című meséit. A vetélkedő két részből állt, köztük a szervezők egy rövid uzsonnai szünettel kedveskedtek a résztvevőknek. Az első rész négy feladatot: memóriajáték, tesztlap, rajz és mesedramatizálást foglalt magába. A második rész 7 különleges próbával várta az érdeklődő fiatalokat. A versenyen 7 csapat vett részt: az Égig érő fák, a Csillagszemű juhászok, a Hétfejű sárkányok, a Táltos paripák, az Aranyszőrű bárányok, a Vasorrú bábák és a Kurta farkú malacok.

A memóriajátéknál a gyerekeknek meseformulákat kellett összepárosítani úgy, hogy azok részenként külön voltak feltüntetve egy-egy kártyán, amelyek lefordítva és összekeverve várták a versenyzőket. A leggyorsabb csapat a Hétfejű Sárkány volt. Viola Lujza elmondta, hogy a legtöbb nehézséget a „Sóra, fára nem volt gondja!” meseformula okozta.

A következő feladat a tesztlap volt, amely tíz különböző kérdést foglalt magában. Minden csapatból csak egy versenyző írhatott, míg a többiek tanácsokkal segítették. A tesztlapon olyan szólások és közmondások voltak, amelyek a három mesében is meg voltak említve. Ennél a feladatnál a Kurta farkú malacok csapata volt a legeredményesebb.

A rajzfeladat Arany László „Gagyi gazda” című népmeséjére épült, ahol mind a hét csapatnak ugyanazt a jelenetet kellett ábrázolnia a rajzlapokon. A legjobb minősítést Az égig érő fák csapata kapta, mert a mese részletét képregényszerűen készítették el.

Az első rész utolsó feladata a mesedramatizáló játék volt, ahol a versenyzők színészpalántává változtak néhány percre. A három meséből egy-egy részletet kellett eljátszaniuk úgy, hogy mindössze 10 percük volt felkészülni az előadásig. A szerepléshez több kelléket is biztosított a főszervező, mint pl.: skatulya, kenyér és báblovak, amelyeket a gyerekek bátran használtak a jeleneteknél. A zsűrik a mozgást, a mesélés kihangsúlyozását és az improvizálást próbálták előnyben részesíteni az értékelésnél. Az első helyen több csapat is maximális pontot szerzett.

A vetélkedő második része valódi kalandozás volt a mesék világában. A fiatal tehetségeknek 7 próbán kellett átmenniük, amelyek tele s tele voltak különböző akadályokkal. Itt volt Hamupipőke, A hétmérföldes csizma, Háry János, Szerencsejáték, Tarkabarka apróhirdetések, Hideg-meleg, Falujárás, melyek különböző ügyességi, csapatjátékokként voltak megszervezve. Számomra az első próba volt a legérdekesebb, ahol a gyerekeknek hétmérföldes csizmában kellett futó váltóversenyben különböző akadályokon átjutniuk. Előfordult, hogy valakinek „hét mérföldnél” is nagyobb lába volt, így a kezére felhúzott csizmával futott a terepen, s volt akinek háromszor is belefért a lábacskája a csizmába, de talán azok húzták a rövidebbet akiknek beleszorult a lábuk a hétmérföldes surranóba, hiszen a játék időre ment.

Az idei mesemondó versenyt a torontálvásárhelyi Égig érő fák csapata nyerte, ezzel együtt Lukács Gabriella örömhírének köszönhetően egy zánkai nyaralásra is jogosultak lettek a fiatal mesemondók.

Ennyi volt, mese volt, füle-farka benne volt!