A legkisebbek négyévesek, a legnagyobbak harmadikosok Vízaknán és Nagyszebenben, Oltszakadáton két tizenéves is jár a foglalkozásokra. Ha már Magyar Kultúra Napja, lássuk, ki mit gondol magyarságról, himnuszról, egyáltalán mit társít a kultúra szóhoz. A válaszok néha megmosolyogtatóak voltak, máskor tanulságosak, sőt, a különböző iskolákról is nyújtottak némi képet.
Nagyszebenben a Csodavár gyerekfoglalkozásain óvodásokkal és iskolásokkal beszélgettünk arról, hogy mitől különleges a nap. Előbb himnuszokat hallgattunk: a magyart, a székelyt, a románt és a szászt. A hatéves óvodás pici segítséggel, de rögtön rávágta a magyar himnusz után annak kezdősorát. Amikor azt kérdeztem, hogy tud-e példát mondani arra, hogy mikor csendülhet fel himnusz, a gyerekekre jellemző nyitottsággal és őszinteséggel mondta, hogy meccs előtt. És mily igaz! Vízaknán a gyerekek rögtön a templomhoz társították, sőt, imaként nevezték meg a magyar himnuszt.
Érdekes volt látni, ahogy egy másik nagyszebeni gyerek, aki már iskolás, ráadásul német tannyelvű oktatási intézménybe jár, már párhuzamokban gondolkodott.
A nap kapcsán rögtön hozta a füzetét, és mutatta, hogy előtte való héten a Román Kultúra Napjáról tanultak. Aztán egyszer csak a könyvespolchoz szaladt, és nagyon keresett valamit: egy nagy formátumú, vastag könyvet cipelt hozzám. Címe: Erdély. Ha már Erdélyről, erdélyi himnuszokról, közös kultúrákról beszéltünk, nézzünk hát bele a könyvbe is, amit már korábban észrevett a polcon.
Az első osztályos kislány korát meghazudtoló érettséggel szemlélte és fogta fel azt az erdélyi multikulturalitást, amelyet számára magyar édesanyja, román édesapja és a német nyelvű iskola közvetített, és amely Nagyszeben sajátossága mind a mai napig.
A három településen különbözőképpen közelítettünk a jeles naphoz, annak tartalmához. Az üzenete azonban mindenütt közös volt: a magyar kultúra összeköt, és az anyanyelv használata a szórványban igen fontos identitásőrző tényező. Ha egy hat-hétéves gyerek nem is tudja ezeket a gondolatokat megfogalmazni, az a tény, hogy hétről hétre jön a foglalkozásokra, hogy igyekszik megtanulni magyarul írni és olvasni, bizonyítja, hogy tudatában van anyanyelvének fontosságában.
