Nagysikerű gyerekprogram – élménydús délután
Legelőször egy tetszetős kis Mikulás-/Télapó-álarcot készítettünk el közösen. A lehető legegyszerűbb kellékekkel dolgoztunk, mindössze egy papírtányér, egy piros háromszög alakú keménypapír és egy kis vatta kellett hozzá. A gyerekek egymást bátorítva alkották meg a remekműveket, miközben ismerkedtek, társalogtak. A leggyakoribb kérdés az volt, milyen hosszú legyen a Mikulás szakálla, rövidre vagy hosszúra méretezzék. A következő feladatot minden kisfiú s kislány egyaránt nagy örömmel üdvözölte: gipszből kiöntött karácsonyi mécsestartót kaptak, és tetszetős kis hűtőmágnesek közül választhattak, majd kedvük szerint kiszínezték őket. A legvégén büszkén mutatták meg egymásnak s szüleiknek, hogyan díszítették ki a kiválasztott ünnepi tárgyat. Minden elkészült kis alkotást hazavihettek a gyerekek. Nagyon elégedettek vagyunk mi, szervezők is, hiszen a legnagyobb elismerés számunkra a gyerekek arcán látott tiszta, szívből jövő, őszinte öröm.
Egy szösszenetnyi szünet következett. Mindenféle házi készítésű sós és édes falatokkal teli asztal tárult elénk, illetve forró csokival kedveskedtünk a kis alkotóknak.
Szarajevó felett beesteledett, s egyszer csak csengőszóra lettünk figyelmesek. Az ünnepi fényben ragyogó nappalit befűtötte a kandalló melege. Családias hangulatban beszélgettünk, amikor betoppant a Mikulás. Felragyogtak a kis szempárok, mindenki a piros puttonyost figyelte. Bizony megérkezett a Mikulás Bosznia-Hercegovinába is, az itt élő magyar közösségbe. A messziről jött Mikulás nagyon elfáradt, így helyet foglalt közöttünk, és sok szeretettel üdvözölt mindenkit. Kinyitotta színültig teli puttonyát, és szétosztotta a gyerekeknek a benne lévő kiscsizmákat. Almát, diót, mogyorót, mandarint, krumplit, kisvirgácsot és csokimikulást kaptak a gyerekek, ők pedig kedves versikékkel, énekkel, hegedű- és gitárjátékkal köszönték meg az ajándékot.
Ezután a kiskrampusz (Váradi Tünde ösztöndíjas) elmesélte Miklós püspök, azaz a Mikulás történetét röviden, és közösen azt is megvitattuk, hogy a hagyomány szerint miért kerül alma, dió vagy mogyoró a kiscsizmákba. Sokuk furcsállta, hogy krumpli is volt a csomagban. Elmondtam, hogy Miklós püspök egykor ezt is adott a szegény népnek, hogy ételt készíthessenek belőle az anyukák az éhes gyerekeknek. Így, hogy tudomást szereztek a csizmákban lapuló ajándékok jelentéséről, bizony egyik gyerek sem utasította el a kisvirgácsot. A sok-sok izgalmas pillanat közepette teljesen megfeledkeztünk arról, hogy a közös fotót készítsünk a Mikulással. Neki sajnos folytatnia kellett az útját, hogy újabb küldetésnek tegyen eleget. Ami a legfontosabb, hogy a gyerekek szívében megmaradjon az emlék, és boldogan gondoljanak vissza erre a délutánra.
Az év utolsó hónapja kicsit mindig más. Áthatja az ünnep szelleme a mindennapokat. Így sikerült ez a szarajevói magyar közösség körében is, és végtelenül hálás vagyok, hogy itt tölthetem küldetésem.
Végezetül ezúton szeretnék köszönetet mondani a szarajevói magyar nagykövetnek, Pósa Krisztiánnak és feleségének, Melindának a szívélyes fogadtatásért; Szerencsi Zsoltnak, az EUFOR magyar kontingens alezredesének, aki elfogadta felkérésünket, és kiválóan alakította Mikulás szerepét; Hadžikanunić Esztellának, aki nagy segítségemre volt a műhelymunkák ötleteinek megvalósításában és kivitelezésében. Köszönet minden kedves szarajevói barátunknak és ismerősünknek, aki eljött a decemberi gyerekprogramunkra.
Találkozunk jövőre, és ígérem, hogy további színes programokkal igyekszem gazdagítani a szarajevói magyar közösség kulturális életét.
