A templom húsz éven át szolgált Isten házaként, menedékül és otthonként a gyülekezet számára, rossz- és jó időben, nehézségeken keresztül abban az állapotban, melyet 1994 óta magára öltött.
A gyülekezet mindent megtett azért, hogy szép és tiszta legyen, idejüket és erejüket nem sajnálva. De a falak repedezni, a vakolat pedig málani kezdett, amit próbáltak sajátos módon helyre hozni, de hiába, mert a falak szakemberek hozzáértését igényelték. Így hát húsz év után sikerült anyagi támogatással és önerőből felújítaniuk Isten házát.
A felújított templom és az Egy Isten tiszteletére ökomenikus Istentiszteletet szerveztünk, ahol Marti Attila római-katolikus plébános, Kovács-Szabadi Tünde református lelkipásztor, Poroaba Nicolae görög-katolikus diakónus és Gyerő Attila unitárius lelkész, a gyülekezet lelkipásztora tartották az Istentiszteletet. Délután a lelkészi lakon flekkenezésre (grillezés) invitáltuk a híveket, ahol elengedhetetlen volt a finom étel, a jó hangulat és persze a dalolgatás.
A hívek megújult lélekkel nyugtázták a napot, hiszen minden, amit elterveztek sikerült megvalósítaniuk önerőből és persze Isten segedelmével.
„Ne hagyjátok a templomot, A templomot és az iskolát!”
(Reményik Sándor: Templom és iskola)
