Interaktív honismereti órák felsősöknek
A magyar osztályok külön épületben működnek, az alsósok a református templomhoz közeli kétszintes épületbe, míg a felsősök a volt Haller-Kálnoky kastély park felőli részébe járnak, amely egykor nemesi udvarházként funkcionált. Ebben az épületben lakott 1722-től a barokk korszak első írónői közül az egyik legismertebb, Árva Bethlen Kata, aki többek között, itt írta önéletrajzát (Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való leírása), és innen irányította uradalmát. 1759 júliusában bekövetkezett halála után a fogarasi református templom temetőkertjében temették el, sírja azóta is zarándokhely, az ima, a hála és a kegyelet helye. Miután a Rákóczi-szabadságharc második évében, 1704-ben Jean Rabutin, az erdélyi császári haderő főparancsnoka, rommá lövette a fogarasi református templomot, a hívek templom nélkül maradtak. Egész a szabadságharc végéig kellett várniuk, míg hozzákezdhettek az új templom építéséhez. Ennek a költségeihez II. Apafi Mihály és több erdélyi református nemesi család is hozzájárult, és maga Árva Bethlen Kata is, aki élete végéig kitartóan támogatta az egyházközséget. Árva Bethlen Kata emlékezete így máig eleven ezen a vidéken. Számomra külön megtiszteltetés és megérintő érzés azokban a termekben, helyiségekben órát, foglalkozást tartani, amelyek egykor Árva Bethlen Kata és családja otthonát jelentették.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott honismeretei és megemlékező óráinkon az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés következményeit jártuk körbe. A romániai tantervek ezzel a témával nem foglalkoznak. Romániában december elseje nemzeti ünnep, amikor is Erdély egyesülését ünneplik a regáti (királyi) Romániával. Ez az nagy egyesülés ünnepe. A kis egyesülés ünnepe szintén rangos Romániában, de nem ilyen mértékben. (Akkor Moldva és Havasalföld egyesülését ünneplik; 1859. január 5-én, Moldvában, és 1859. január 24-én Havasalföldön mindkét fejedelemség uralkodójává választották Alexandru Ioan Cuza moldvai ezredest, ezzel a két fejedelemség perszonálunióba lépett. Az 1859. január 24-i történelmi aktus az első lépést jelentette az egységes román nemzeti állam megvalósításának útján.)
A magyar közösségek ezeket a román nemzeti ünnepeket maximálisan tiszteletben tartják, hiszen egyazon ország állampolgárai, másrészt, sok a vegyes házasság, ahol mindkét nemzeti identitás egymás mellett létezik. A magyar anyanyelvű gyerekek általános iskolai felső tagozatában már különbséget tudnak tenni, megértik, hogy számunkra, anyaországiak, és számukra, a külhoni magyar közösségek, vagyis minden magyar számára miért fontos ez a nemzeti emléknap, június negyedike. Megértik a veszteség mértékét, irodalmi és történelmi forrásszövegeket idézve betekinthetnek az akkori magyar emberek sorsába, tragédiáiba. A számokon túl (területi, demográfiai, etnikai, kulturális, civilizációs, nemzetgazdasági veszteség) látniuk kell az egyes nemzetrészek, közösségek sorsát.
Erdéllyel kapcsolatosan legfrissebb történelmi példaként a szászok exodusát szoktam megemlíteni, hogy mit jelent, amikor nyolc évszázados civilizációs jelenlét után egy termékeny, dolgos, erődített, körbebástyázott városokat, templomokat építő nemzeti közösség teljesen eltűnik, és hogy ez milyen mérhetetlen veszteség számunkra, magyarok számára is. Ez a történelmi példa azért is kézenfekvő itt Kőhalom és Olthévíz környékén, mert nem is olyan régen még a legtöbb településen (itt a jelenlegi szolgálati helyemen, Kőhalomban is) a szászok voltak többségben; itt Királyföldön a települések zömét az erdélyi szászok alapították a 12. és a 13. század folyamán. Ezeket a betelepítéseket Árpád-házi királyaink kifejezetten szorgalmazták és támogatták.
Akik most gyerekek és fiatalok, a következő évtizedekben itt Erdélyben nagy feladatot és felelősséget kell magukra vállalniuk a magyar közösségek megmaradásért, gyarapodásáért, ezért is kulcskérdés, hogyan neveljük és milyen oktatásban részesítjük őket, a felnövekvő ifjúságot. Bárki, aki ezen a területen aktív, akár tanár, szakpszichológus, gyógytornász, logopédus, népzenész, táncpedagógus vagy lelkész, vagy bármilyen más foglalkozású, olyan munkában vesz részt, olyan hivatásban elkötelezett, amely nemzeti közösségeink jövőjét készíti elő.
