Miközben Budapesten és Szkopjéban az illetékes szervek a vízum kiadásán dolgoztak, Nyíregyházáról egyrészt a macedóniai tanulóközösséget igyekeztem e-mailben ismétlő feladatlapokkal és ellenőrző „felmérőkkel” ellátni, másrészt pedig a kárpátaljai ösztöndíjasokat kerestem fel hasonló úton, közös programok szervezésében bízva.
Lehetőségeink mérlegelése és az előzetes igényfelmérés után kidolgoztuk a néhány napos ukrajnai együttműködés részleteit.
Az első napon, november 7-én Kőrösmezőn tartottunk anyanyelvi órát, a Rahón elszállásolt Szárencsev Márkó foglalkozásában segédkezve. A kis létszámú, magyar nyelvet csak alapszinten, törve beszélő csoport láthatóan élvezte az interaktív módon megtartott órát, illetve annak megszokottól eltérő menetét.
Szárencsev Márkó nyelvórát tart
A bevezető részben az ábécét ismételtük át, majd ehhez kapcsolódva a magas és mély magánhangzók rendszerezésévével ismerkedtek meg a tanulók. Az új anyagot közös gyakorlással mélyítettük el az óra második felében, alkalmanként kitérve olyan nyelvtani nehézségekre is, mint a hangrend megjelenése a toldalékolásban, vagy a szintén e témakörhöz sorolható hasonulások. A hatvan perces foglalkozás alatt a tanári „staféta” többször került át egyik ösztöndíjas kezéből a másikéba, így Márkó mellett Aranyos Dominika Fanni és jómagam is szerepet kaptunk az új anyag megtanításában és a gyakoroltatásban is. Ez a közösen megszervezett és levezényelt óra volt háromnapos együttműködésünk első eredménye.
Gara Petrilla Attila veszi át a stafétabotot
Kárpátaljai tartózkodásom alatt, a Kőrösmezőn tartott anyanyelvi óra után interaktív hagyományőrző foglalkozást is szerveztünk. A szabadtéri programot vasárnap délután tartottuk az aknaszlatinai Bolyai János iskola udvarán, hatalmas érdeklődés mellett. A gyakorlati foglalkozáson több mint negyven tanuló, illetve számos tanár és szülő is megjelent. Az iskola diákjainak mintegy harmada gyűlt így össze, annak ellenére, hogy a részvétel e hétvégi eseményen természetesen nem volt kötelező.
A bevezető előadás és az érdeklődők
Az életkor szerint felosztott csoportok egy bevezető előadás után az iskolaudvaron szakmai felügyelet mellett íjászkodhattak, valamint felölthették a honfoglalás korabeli ruházatokat és behatóbban megismerhették, kézbe vehették, sőt ki is próbálhatták a 9-10. századi magyarság hétköznapi használati tárgyait.
A foglalkozásokat magunk is korhű ruhákba öltözve tartottuk.
A korabeli viselet és használati tárgyak fel- és kipróbálása
A délután kettőtől négyig tervezett programnak végül csak a közelgő sötétedés vetett véget jóval fél öt után. A feladatot, a szombati kőrösmezei órához hasonlóan most is együtt végeztük, azzal a különbséggel, hogy a „vendéglátó” ösztöndíjas e napon nem Szárencsev Márkó, hanem Aranyos Dominika Fanni volt.
Az előző napok anyanyelvi foglalkozása és honfoglalás kori hagyományőrző programja után november 9-én, hétfőn az aknaszlatinai Bolyai János iskolában záródott a kárpátaljai ösztöndíjasokkal való együttműködésem. A „rendhagyó történelemórákon” összesen száz fölötti létszámmal vett részt a diákság, s a tanári kar tagjai is tiszteletüket tették.
Előadás a felsőbbéveseknek
Az első és második órában színes ppt prezentációval kísért előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők. A téma vasárnapihoz hasonló volt: a honfoglalás menete, a Kárpát-medencébe érkezett magyarság anyagi és szellemi kultúrája, szokásai, mindennapjai. Az előző napi eseményhez hasonlóan e napon is segítségemre volt édesapám, Petrilla Attila, aki a szemléltető anyagokat biztosította és szállította, valamint több évtizedes hagyományőrző tapasztalattal az elméleti anyag átadásában is szerepet vállalt.
Aranyos Dominika Fanni, a vendéglátónk és Petrilla Attila meghívott előadó
Hasonlóképpen lehetetlen lett volna a kivitelezés „vendéglátó” ösztöndíjas társam, Aranyos Dominika Fanni és a Rahóra helyezett Szárencsev Márkó nélkül. A szervezésben megmutatkozó aktivitásuk és a felmerülő problémákhoz való konstruktív hozzáállásuk példaszerű lehet minden, közös programokban gondolkodó társunknak. Az iskolavezetőséggel való kommunikáció, és a gyakorlati megvalósítás terén is könnyebbséget jelentett megbízható segítségük.
Az Ukrajnában töltött pár nap több mindent is igazolt.
Egyrészt, a kárpátaljai magyarság érdeklődését saját, nemzeti kultúrájuk iránt; motiváltságukat, lelkes aktivitásukat, mind a diákok, mind a vezetőség szintjén. A pozitív hozzáállás Kőrösmezőn és Aknaszlatinán egyaránt tapasztalható volt. Másrészt bizonyítást nyert, hogy a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai hatékony, termékeny együttműködésre képesek, s maradandót tudnak alkotni – kiküldetési helyeiktől függetlenül.
