Klasszikus zene, politikustalálkozó, Ars HUNGARICA, Ausztrália és Tasmánia „egy lapon”
A november 13–16. között megtartott segesvári Tiberius komolyzenei fesztiválon számos neves előadóművész lépett fel, előadva olyan klasszikus zeneszerzők remekműveit, többek között, mint Bach, Haydn, Mozart, Rahmanyinov, Schubert, vagy Janáček. Az egyik előadóest után a művészekkel és a főszervezővel, Farkas Miklós tanár úrral vacsorázva, aki az Alapítvány tiszteletbeli elnöke, azzal a feladattal találtuk magunkat szembe, hogy franciául, angolul és németül elmagyarázzuk a Hollandiából érkezett kvartett olasz, orosz, francia és holland tagjainak, miért van egy romániai városban annyi német és magyar műemlék, és hogy miért is beszélünk magyarul Románia kellős közepén, egy jelentős számú helyi magyar közösség tagjaiként mi hogyan éljük meg itt mindennapjainkat, nemzeti, nyelvi és kulturális identitásunkat. Barátságos, naiv és elnézhető tájékozatlanságról tettek tanúságot nyugat-európai vendégeink, de másnap, beszélgetésünknek hála, már úgy utaztak tovább Szászrégenbe, hogy tudták, egy szász-német és magyar múltú városban adnak elő; és mire visszaértek Marosvásárhelyre, már azt is tudták, hogy a magyar anyanyelvűek nem turisták a városban, nem is bevándorlók, hanem egy őshonos, öntudatos, aktív nemzeti közösséget alkotnak, akik idestova már ezer éve élnek szülőföldjükön.
Az idei évben, november 15-én, Segesváron tartották meg a Magyar Szórvány Napját, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) összegző rendezvényét. Ez a konferencia a romániai magyar politikusok tudatos szórványpolitikájáról tanúskodik. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, felszólalásában elmondta: „Szórványkollégiumi rendszert alakítottunk ki, amelyet tovább bővítenénk és újragondolnánk azért, hogy versenyképes tudást biztosíthasson a továbbiakban is.” Továbbá részletezte, hogy az RMDSZ medgyesi szervezete által meghonosított afterschool-programot (délutáni tanítás) nagyon fontos kezdeményezésnek tartja. Rámutatott: ennek más szórvány megyék szintjére való kiterjesztése már folyamatban van. Ebbe a mi szórványkollégiumunk is bekapcsolódik. Részben összekötjük a szilenciumi, a rendszeres és alkalmi korrepetáló foglalkozásokkal, ugyanakkor kiegyensúlyozzuk tehetséggondozó programokkal is, hogy a jobban teljesítő, egyetemre készülő diákok tanulmányi előrehaladását támogassuk, leválasztva a tanulási nehézségekkel küzdő diákok felzárkóztatásától. Winkler Gyula EP-képviselő ugyanakkor emlékeztetett, hogy a román államnak nem érdeke a romániai magyar oktatási hálózat fenntartása, a magyar államnak ez fontos kérdés, viszont csak bizonyos feltételek mellett van lehetősége közvetlenül támogatni az itteni magyar tannyelvű oktatási intézményeket. Tóth Tivadar, Segesvár alpolgármestere, a konferencia házigazdája üzenetértékűnek nevezte, hogy Segesvár egy ilyen különösen jelentős rendezvénynek adhatott otthont. Meggyőződése, hogy a szórvány fogalma egy más életmódot és gondolkodást is jelent: itt megtanulhattunk örülni a magyar közösség és tagjai egyéni sikerének is. Egy szórványközösség megerősödése nagyon hosszú folyamat eredménye, ezért bármilyen külső vagy belső nyomásra könnyen sebezhetővé válik. A szórványban mindennél fontosabb az összefogás, a közös akarat.
November 16–18. közötti hétvégén Nagyszebenbe utaztam az ottani ösztöndíjasnak, Gresa Dávidnak, és a Híd Egyesület elnökének, Serfőző Leventének szívélyes meghívására. Az Ars HUNGARICA hétvégi rendezvényein vehettünk részt több meghívott ösztöndíjas kollégával együtt. Így találkozhattunk Serfőző Leventével, a szebeni mentorkollégával, Toró Tamással, a Brassói Magyar Napok főszervezőjével, és T. Szabó Csaba történészkollégával, akikkel interaktív, baráti hangvételű szakmai tapasztalatcserére is sor került az előadások után. Ez, és a hasonló találkozások, mint például a legutóbbi megbeszélés a Kolozsvári Főkonzulátus szervezésében, kiváló alkalmak arra, hogy megismerjük egymás munkáját, mindazok, akik a Petőfi Programban dolgozunk, akár ösztöndíjasként, akár megbízott mentorként, akár partnerként az üzleti, kulturális vagy civil élet területeit képviselve.
November 19-én, hétfő este hat órai kezdettel Segesvárról, egy tartalmas másfél órára, elutazhattunk Ausztráliába és Tasmániába. Veress Zsombor vetített képes előadása segítette hozzá a segesvári magyar közönséget ehhez a nem mindennapi utazási élményhez, repülőjegy nélkül, a hosszú utazás fáradalmait is megspórolva. Zsombor ült és mesélt, akár gyerekkoromban Vitray Tamás vendégei a televízióban, míg egymást követték a szebbnél szebb élményfotók, kezdve a Sydney-i Operaházzal, folytatva a világ legélhetőbb nagyvárosainak, Sydneynek és Melbourne-nek a parkjaival, tereivel és egyéb látványosságaival. Persze nem maradhattak ki a fehér homokos tengerpartok, a szörfösök paradicsomai, se a kenguruk, se az ausztráliai bennszülöttek, az aboriginal-ok, megannyi természeti csoda és egyéb különlegesség, ami csak az ötödik földrészre jellemző. Szó esett a kinti magyar diaszpóráról és magyar származású ausztráliai tudósokról és művészekről is. Zsombor előadását Dudás László medgyesi fotóművész ausztráliai témájú fotói egészítették ki a Gaudeamus Ház művelődési termében kiállítva. László fotóinak hitelességét a kiegyensúlyozott kompozíción túl az is növeli, hogy a fotós, aki a kamera mögött állt a képek exponálásakor, két teljes évtizedet élt ezen az európai ember számára mindenképpen nagyon különleges földrészen és országban, Ausztráliában, aminek államszövetségként Tasmánia szigete is része. Köszönjük a fotókat és az élménybeszámolót!
