A huszonhetedik alkalommal tartott megemlékezés a hagyományoknak megfelelően szentmisével kezdődött a pozsonypüspöki Szent Miklós-plébániatemplomban. A szertartást Bošňák András káplán celebrálta, aki prédikációjában rámutatott, hogy a jubileumi év magában hordozza a megbocsátás lehetőségét. Bošňák András kiemelte, hogy tanuljunk meg megbocsátani egymásnak, és tanuljunk meg változtatni saját magunkon.
A szentmisét követően a helyi sírkertben folytatódott a megemlékezés, ahol Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke, a helyi alapszervezet alelnöke köszöntötte a meghívott vendégeket.
Az eseményen részt vett a Pozsonyi Magyar Nagykövetség Véderő-, Katonai és Légügyi Attasé Hivatalának képviseletében Gombos Tamás őrnagy, Nagy Mónika, a Pozsonypüspöki Alapiskola és Óvoda igazgatója, valamint Szelepcsényi Sándor, a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének tiszteletbeli tagja.
Az emlékbeszédet Pék Zoltán, a Pozsonypüspöki Alapszervezet vezetőségi tagja mondta, aki nemcsak történelmi áttekintést adott, hanem a magyarság összefogására is felszólított. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy büszkének kell lennünk származásunkra és szülőföldünkre. Pék Zoltán úgy fogalmazott: „Emlékezést és bátor kiállást várnának el tőlünk őseink.”
A megemlékezésen Španko Eszter Hanna, a helyi Csemadok alapszervezet ifjúsági tagozatának egyik vezetője mondott verset, majd a résztvevők elhelyezték a koszorúkat Kutsera József honvéd sírjánál. Az ünnepség nemzeti himnuszunk közös éneklésével zárult.
