Jelenlegi hely

Szabadságharcos hőseink emlékezete

/ Bedi Katalin /
bedi.katalin képe
Aki szokott régi temetőkben sétálni, tudja, mennyi mindent mesélnek a hallgatag kövek a múltról és a régiekről. A nemzetiségi arányokról, a szokásokról, az egykori kor ízléséről, és persze a mai viszonyokról is. Egy-egy régi sírról a borostyánt lefejtve hősök neveire bukkanhatunk. Olyan elfeledett szabadságharcosokra, akik egy új, polgári Magyarországért küzdöttek, akár életük árán is.
Mednyánszky László sírja A trencséni temetőbena kosztolnai csata emlékműve

A Felvidéken nem csak számos meghatározó eseménye zajlott a szabadságharcnak, de számos jelentős személyiség születési és nyughelye is lett e föld. A legismertebbek nevek talán Görgei Artúr, Petőcz György, Jeszenák János és Rázga Pál. Az itteni magyarok szabadságharc melletti elköteleződését mutatja, hogy 1848. szeptember 4-én a megyei közgyűlés Pozsonyban három század önkéntes kiállításáról döntött. A megyei tisztikar szinte teljes egészében jelentkezett. Először Miavánál, majd Breznó vidékén és Trencsén mellett Balthasar Simunich betörésekor. A horvát tábornok 1848 októberében ötezer fős sereg élén tört be Felvidékre, október 28-án pedig a kosztolnai ütközetben vereséget mért Ordódy Kálmán nemzetőr őrnagy egységére, majd Nagyszombatig nyomult előre. A csata emlékét ma az 1875-ben állított obeliszk őrzi magyar és szlovák nyelvű felirattal.

A csapatok itt, akárcsak Nagyszombatban, vereséget szenvedtek, majd egy részük Görgei táborához csatlakozott. A Vág-völgyi hősök közé tartozik Mednyánszky László honvéd őrnagy, aki 1849. június 5-én lett vértanúja a magyar szabadságnak. Sírja ma a beckói temetőben található, mely Piller Györgyné, Pécsi Fruzsina gondozásának köszönhetően menekült meg az enyészettől. Szintén itt nyugszik Dubniczky András honvéd hadnagy, családi kriptában.

Trencsénben Breznóbányai Mikovényi Károly (1813-1898) honvéd alezredes nyugszik, aki 1849. június 13-án sebesült meg. Sírfelirata Gyulai Pál 1869-ben Jeszenák sírjára írt sorait idézik az utolsó sor átírásával: „Szerette hazáját szívvel, szóval, tettel, / Védte szabadságát híven, becsülettel. / Áldozott, szenvedett. Jutalmát nem kérte, / S nem küzdhetve többé, mankóval beérte.”

Az ő cselekedetei és emlékük előtt tisztelgett március 15-e alkalmából a Pro Patria Honismereti Szövetség, a Csemadok  Országos Tanácsa képviseletében mentorom Görföl Jenő főtitkár, és mentorhelyettesem, Fekete Márta titkár a Szenci Területi Választmány nevében,  valamint én a Petőfi Sándor Program pozsonyi ösztöndíjasa.

Nyitókép: Görföl Jenő