Gondolatok Hidán Csaba László hadtörténész Bethlen Gábor Kollégiumban tartott DALIÁS IDŐK-LOVAGI KULTÚRA ÉS KELETI SZTYEPPEI HAGYOMÁNYOK című előadásáról
A népvándorlás korára és középkorra szakosodott egyetemi tanár Szent László alakján keresztül fűzte össze az érdeklődő fiatalok számára a pogány, szkíta hagyományokat a középkori, keresztény-európai lovagi kultúrával.
A vendégelőadó a magyar történelem fénykoráról, a daliás időkről mesél a diákoknak - a 14. századról, az első Anjou-királyok idejéről, amikor 1326-ban Európa harmadik legfontosabb lovagrendjét, a Szent György-lovagrendet alapították meg a magyarok.
Ebből a daliás korszakból érhető tetten még a Szent László-kultusz, amelynek írásos emlékei is megtalálhatóak a középkori magyar irodalomban.
Egy új történelem-szemléletet ismerünk meg a hadtörténész-előadótól, aki szerint bár keresztény magyar szentként emlékezünk rá, de I. (Szent) László egyszerre pogány és keresztény alakja a történelmünknek. “De milyen értelemben pogány lovag Szent László?” - teszi fel a kérdést az egyik diák, és vele együtt magunkban mi is.
Hidán tanár úr válasza több bizonyítékot is hoz az I. Lászlóra és csapataira jellemző pogány lovas harcos technikákra. Az egyik az átlagon felüli, kizárólag nomád népekre jellemző gyorsaság, amellyel 1085-ben és 1091-ben is bekerítik és legyőzik a besenyőket és kunokat. A másik ilyen példa az Árpád-kori Szent-László legendák templomi ábrázolásain ismétlődő öv-birkózás, ami szintén a turáni népekre volt jellemző. Pogány elemeket idéz a Szent László utolsó csatája című legendánk is, amely szerint a vezér holtában tér vissza, 200 évvel a halála után, segíteni a székelyeknek a tatárokkal vívott harcban.
Történelem másként ez a szűk óra, amelyben rengeteg új információ ér minket a középkori magyar lovagi kultúráról, a pogány hagyományainkról, Szent Lászlóról, akire talán eddig nem is gondoltunk igazán magyar Supermanként, de valljuk be, elég izgalmas figurája saját történelmünknek ahhoz, hogy egyedi, pogány-keresztény szuperhősként gondoljunk rá.
Ahogy egy jó film vagy színházi előadás után, én is rengeteg kérdéssel és kíváncsisággal távozom a váratlan történelem-óráról, amely igazán lenyűgözött és új kontextusba helyezte a saját történelmünkhöz való viszonyulásom. Reméljük, hogy így történt ez a BGK-s diákokkal is.
